Minden szentnek maga felé hajlik a keze. Ugye ismerős a mondás? Az egoizmus, az önmegvalósítás különös nagyrabecsülést élvez. Önző társadalmunkban, ahol mindenki kizárólag önmagáért harcol, manapság féktelenül elharapózott, amit korábban a társadalmi konvenciók és a szociális kötelezettségek kordában tudtak tartani. Életünk olyan futópálya, ahol másokkal versenybe szállva munkánk eredményeit kizárólag mi magunk tesszük közzé. Az egyediség, a másoktól különbözés, elkülönülés divathulláma a végletekig jutott. Semmivel nem törődve főleg a fiatalok lépnek az egoizmus útjára. Sokuk szemében a társadalmi elkötelezettség és a segítőkészség már rég elavult fogalom. Néhányan a világtól elrugaszkodott, merev és munkamániás internetezőkké válnak, akik legfeljebb csak az egerükkel kerülnek szoros kapcsolatba. Kizárólag a gyors pénzszerzés fontos számukra, ám a gazdagodásnak ez a módja gyakran tévútra visz.

VESZÉLYES ÉLET

Az egoisták élete bizony nem veszélytelen.
- Hivatás és karrier terén együttérzéssel kerülhetünk az élvonalba. A tartós sikerek feltételezik az együttérzést, figyelmességet, a jó kommunikációs készséget. Az empatikus főnökök, akik mások helyzetébe tudják képzelni magukat, a "jövő elitjei". Szakértők szerint a vezető posztokra legesélyesebbek a nők, mert biztos érzékkel "kiszimatolják" a szociális problémákat.

- Család, barátok és kapcsolat: az egoizmus elszigeteltté tesz. Az "Én-Rt.-nek" is van konjunktúrája. Mindenki önmagáért felelős és életét egyénileg rendezi, akár egy vállalkozó. Aki azonban hivatali kapcsolataira épít elsősorban, miközben családját és munkahelyen kívüli barátait minduntalan mellőzi, meglehetősen nagy árat fizet. Válás, elszigeteltség, egyedüllét. Az interneten bonyolított csevegések pedig aligha pótolják az igaz barátságot, az emberi közelséget, a társak egymás iránt érzett szeretetét.

A SEGÍTSÉGNYÚJTÁS LELKESÍT

- Fő az egészség: az önzés beteggé tesz. Az egoisták élete tele van veszélyekkel. Az egyedüllétbe ugyanis könnyen belebetegszik az ember. A szoros kötődések, a szociális elkötelezettség azonban jótékonyan hatnak. Kikapcsolnak, elejét veszik a veszélyes stressznek, depressziónak, feltöltenek energiával, testileg-lelkileg egyaránt. A segítségnyújtás fellelkesít. Ha másokra is gondolunk, részesülünk a segítő szándékból fakadó örömben. "Lelkesedéssel tölt el az a köszönet és melegség, amit ezért kapok." - meséli egy fiatal hölgy, aki egyedülálló kórházi betegeknek olvas fel.

- A szinegoisták szimpatikusak. Jellemző vonásuk a nagyfokú optimizmus.
Nem kérdés, hogy az önmegvalósítás megengedett. Saját vágyainkat és szükségleteinket kiélni teljesen helyénvaló, hiszen a túlzott önzetlenség veszélyessé is válhat. Mindez egyénenként mást jelent. Aki önmagát tartja a világ közepének, egészen ártalmatlan mindaddig, amíg nem sért másokat. Aki azonban saját érdekében mások kárára cselekszik, veszélyes. Az egoisták szétrombolják a szociális rendszereket. Velük ellentétben az altruista, teljesen önzetlen emberek magukat teszik tönkre. Társadalmi szempontból mindkét típus rossz. E két szélsőség egészséges ötvözetét nevezzük szinegoizmusnak. A szinegoisták szociálisak, vagyis nem egymás ellenében élnek és dolgoznak, hanem egymással. A feladatokat igazságosan osztják el, s közösen részesülnek az eredményekből. Haszna mindenki számára több siker és jobb életminőség lesz.

TIPPEK

Hogyan fokozhatjuk szociális elkötelezettségünket?
- Idősebb szomszédaink helyett is végezzük el a bevásárlást, és szánjunk időt egy kis beszélgetésre.
- Érdeklődjünk az egyházközségeknél vagy a kórházakban, van-e olyan egyedülálló ember, akinek szüksége lenne segítségre.
- Segítsünk abban, hogy az eladatlan élelmiszerek eljussanak a rászorulókhoz.
- Munkahelyünkön ugorjunk be kolléganőnk helyett, ha gyermeke megbetegszik.
- Törődjünk a fogyatékosokkal. Segíthetünk egyetlen személynek is, vagy közreműködhetünk a csoportos gondozásban például egy kirándulás előkészületei során.
- Támogassunk valamilyen kezdeményezést (például a gyermekek iskola utáni ellátását).
- A legközelebbi ünneplésre hívjuk át külföldi szomszédainkat.
- Rendezzünk az óvodában bolhapiacot.
A bevételt fektessük új játékokba.

GYAKORLATI TANÁCSOK

- Kapcsoljunk át "vevő" üzemmódba. Azonos hullámhosszon vagyunk embertársainkkal? Vagy a környezetünkből eredő jelzések nem érnek célt? A magamutogató művészek, akik állandóan csak önmagukról képesek beszélni, rendszerint nem hallanak meg másokat. Olykor figyeljünk oda és bátorítsuk a velünk szemben állót arra, hogy elvárásait és szükségleteit megossza velünk. A szinegoisták gyakran beszédbe elegyednek embertársaikkal, beleérzik magukat mások helyzetébe. Beszélgetőpartnereik pedig tudják, hogy megértették, elfogadták őket, biztonságban érzik magukat. És mit nyernek mindezzel? Véget ér az énfüggőség, ezzel megtettük az első és legfontosabb lépést a szinegoizmus felé.

- Szélesítsük látókörünket. Csak szakmai környezetünkből vannak ismerőseink, kizárólag olyan emberekkel érintkezünk, akik éppen úgy élnek, mint mi? Evezzünk ismeretlen partok felé. Legyünk kíváncsiak. Új feladatokra, emberekre és kultúrákra. A szinegoisták tisztelik és tolerálják az eltérő életformákat. Ebben nagy lehetőségek rejlenek. Az eredmény: rugalmasság, új látásmód és a társadalmi felelősségvállalás képessége.

- Teremtsünk jó hangulatot. Egy csöppnyi humor, egy baráti mosoly csodákra képes. A vidám és optimista légkör ragadós. Tehát könnyedség, szerénység és némi önirónia! A nyereség vonzóerő, szimpátia és készség a csapatmunkára.

- Ne akarjunk mindig mindenben részt venni! Egyik szerepből a másikba, feleség, szerető, anya, meny, kolleganő, szomszédasszony, teniszpartner . Aki sokat vállal, senkire sem számíthat. Válasszuk ki, ami az életminőségünkhöz fontos. Előnye, hogy több időt tudunk szentelni másokra, több energiánk jut arra, ami igazán számít.

- Szerezzünk barátokat. Rengeteg embert ismerünk, s mégis egyedül maradhatunk a problémánkkal? A felszínes kapcsolatok szépek és jók, de az igaz barátokat nem pótolják. A szinegoisták ápolják a barátságot. Ez persze sok időt, elkötelezettséget igényel, ám testnek és léleknek is egyaránt hasznára váló mély szociális kapcsolatokat, közös szórakozást és nem utolsó sorban a krízisek idején támogatást jelent.

- Tartsuk meg az egyensúlyt! Gondoskodjunk az "adni és kapni" közötti igazságos egyensúlyról. Aki mások segítőkészségét kihasználja, csak rövid távon kap viszonzást.
A szinegoisták kölcsönösen segítik egymást. Tartós, mindenki számára előnyös segítségnyújtási hálózatot építenek ki.

- Vonjunk be másokat is az életünkbe! wellnessfarmprogram vagy hegymászás barátainkkal? Inkább közös házépítés? Milyen terveket, álmokat akarunk megvalósítani? Hogyan szeretnénk az elkövetkezendő években élni? Tűzzük ki a célokat azokkal, akikkel meg is akarjuk valósítani, ez összeforrasztja az embereket. Azután a szükséges feladatokat elosztjuk. Együtt sokkal ütőképesebbek vagyunk, mint egyedül.

- Előlegezzük meg a bizalmat. A szinegoisták nem várják el másoktól, hogy első lépésként bebizonyítsák, kiérdemlik-e bizalmukat. Megelőlegezik a bizalmat, erre az alapra gyorsabban építhetnek.

- Vállaljuk a felelősséget. Gyerek vagy karrier? Kétségkívül gyakran igen megerőltető, ha már nemcsak magunkról kell gondoskodnunk. Életünk viszont rengeteget gazdagodik. A szinegoisták kiállnak mások vagy a fontos dolgok mellett, legyen szó segítségre szorulókról, kirekesztettekről, a környezetünkről, az emberi jogokról, vagy a társadalmi légkörről. A hasonló gondolkodásúakkal együtt sok mindenért síkra szállnak, például fellépnek az idegengyűlölet, a szélsőjobboldal és az erőszak ellen. Mindez életminőségüket emeli, jó érzéssel tölti el őket a segítségnyújtás és az, hogy lehetőségük van olyan világot teremteni, melyben érdemes élni.

- Leplezzük le az egoistákat! A szinegoisták nem díjazzák sem a családban, sem a munkahelyen az egoista viselkedést. Képzeljük el, hogy egy hegymászócsoport tagjaként kritikus helyzetben épp a sziklafalon csüngünk. Hogyan viselkedne ilyenkor egy egoista? Elvágná a kötelet és hagyna bennünket leesni, hogy saját életét menthesse? Vagy a kötelet - és vele együtt minket - a végsőkig tartaná? Ha lehet, térjünk ki az olyan emberek útjából, akik kegyetlenül hagynák, hogy a mélybe zuhanjunk. Keressünk olyan társakat, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak és cselekednek. S ezzel mit nyerünk? Közösen biztosan célba érünk.

TESZT

Mennyire vagyunk egoisták? Döntsük el, hogy az alábbi állítások közül melyik "mindig igaz", "többnyire, vagy "ritkán vagy sohasem igaz".
- Ha mások szívességet kérnek tőlem, rögtön igent mondok.
- Nehezemre esik, hogy kifejezzem kívánságaimat.
- Akkor érzem igazán jól magam, ha mások is jókedvűek.
- Könnyen belemegyek a kompromisszumokba.
- Számomra nem gond, hogy visszahúzódjak és másnak adjam át a terepet.
- Kevés szabadidőt áldozok arra, hogy valamit igazán magamért tehessek.
- A pénz, a szabadság, a luxus és a rang számomra nem fontosak.
- Egy csapattag szerepe sokkal jobban tetszik nekem, mint egy magányosan boldogulóé.
- Sok időt szentelek baráti köröm tagjaira.
- Csak ritkán sikerül másokat a saját kívánalmaimról meggyőzni.
- Gyűlölöm a konfliktusokat, inkább megtartom a véleményemet.
- Jól bele tudom képzelni magam mások helyzetébe.

Értékelés

A "mindig igaz" válaszokra 3 pont jár, a "többnyire igaz" 2 pontot és a ritkán vagy "sohasem igaz" 1 pontot ér.

- 29-36 pont: Életünkben mások állnak az előtérben. Önzetlenül odaadunk mindent. Egoizmusnak nyoma sincs. Ügyeljünk arra, hogy ne feledkezzünk meg önmagunkról. A szükségleteinkhez nekünk is jogunk van. Az egoizmusnak semmi köze ahhoz, ha magunkkal is törődünk.

- 21-28 pont: Egoizmusunk egészséges, saját szükségleteinket éppúgy figyelembe vesszük, mint másokét. Tiltakozunk, ha elegünk lesz valamiből. Veszély csak akkor van, ha folyton felrójuk, ki mit adott.

- 12-20 pont: Figyelmünk középpontjában egyedül mi magunk állunk. Meg vagyunk győződve arról, hogy ellenszolgáltatás nélkül mindenre igényt tarthatunk. Rövid távon ez biztosan sikert hoz. Hosszú távon azonban nem válik be a számítás. Milyen lesz az életünk, ha még harminc évig így folytatjuk? Jó lenne egyensúlyt teremteni az "adok" és a "kapok" között.

Forrás: Ideál Életmódmagazin