Verdi szakított az addigi operai hagyomnyokkal, és óriási hangsúlyt adott az érzelmeknek. Több szerepet kaptak az énekesek, mint a zenekar. Bár több kantátát, zenekari művet, indulót is írt, az igazi siker és dicsőség 1842. márciusában, Milánóban érte, amikor bemutatták a Nabuccót. Korai műveit az Olaszország egységesítéséért és a szabadságért vívott harc támogatásaként értelmezte a közönség. Időnként meg is gyűlt a baja a hatóságokkal. Az 1851-ben írt Rigoletto és az 1859-es Álarcosbál című operáinak szövegét az osztrák cenzúra miatt meg kellett változtatnia. 1867-ben jött a Don Carlos, 1871-ben - az egyiptomi alkirály felkérésére - a Szuezi-csatorna megnyitására született meg az Aida című operája. A William Shakespeare drámáiból írt két utolsó alkotását, az Othellót (1886) és a Falstaff című vígoperát (1992) tekintik a legkiemelkedőbb műveinek.
Verdi aktívan támogatta a szegényeket és elesetteket. Mintagazdasággá fejlesztett hatalmas birtokán, amelyet műveinek jövedelméből vett, nincsteleneknek adott munkát, s a parasztokat arra tanította, hogyan kell termővé tenni a nehezen művelhető, köves földet. Végrendeletében rokkant zenészekre hagyta vagyonának tekintélyes részét.
Viva V:E:R:D:I.!
(Forrás: wikipédia, ezenanapon.hu)
