Ezt az abnormális érdeklődést a szexualitás iránt Patrick Cames szexuális anorexiának nevezi. A kifejezés azt jelenti, hogy a személy nem keresi a szexuális kielégülést akkor sem, ha elérhető lenne, és valószínűségét nagyon szigorú kontroll alatt tartja.
Ez a "betegség" nemcsak a közösülés iránti érdektelenséget jelenti, hanem azt, hogy az illetőt semmilyen szexuális tevékenység nem érdekli, még az önkielégítés sem. Ezek az emberek általában senkit sem tartanak vonzónak, különösen azokat nem, akik esetleg szexuális kapcsolatba akarnának velük lépni.
Az esetek többségében a problémák nem testi, sokkal inkább lelki eredetűek: például alacsony önértékelés, depresszió, szegényes énkép, szorongás, szexuális abúzus vagy egy korábbi rossz kapcsolat. Mindezek mellett a rutinná vált szex unalomhoz és apátiához vezethet, ami csökkentheti, sőt néha egészen el is tüntetheti a vágyat.
A szexológusok szerint a szexuális vágy alapvetően lelki jelenség, ami az agyi struktúrákra támaszkodik, és serkentő vagy gátló neurotranszmitterek szabályozzák. Így ez a probléma nem egyszerű és nem is mechanikus. Olyan jelenségről van ugyanis szó, amelyre az agy is hatással van. A szexuális anorexia gyakran szorosan kapcsolódik személyes emlékekhez, és tudjuk, hogy ezek nagyon sokfélék lehetnek.
A The Journal of North American Medical Association szerint, tíz nőből négy, és tíz férfiből, pedig három szenved valamilyen mértékben ettől a betegségtől.
