Szociológusok, pszichológusok taglalják tudományos értekezésekben, cikkekben, konferenciákon a gyermekvállalás - pontosabb a gyermek nem vállalás - problematikáját, mely a jóslatok szerint súlyos demográfiai helyzetet teremt néhány év múlva. Drámaian festik le a helyzetet (ami persze, valójában az is lehet), némileg túl is dimenzionálják a problémát.
Miért is vállalnak nehezebben gyermeket a mai fiatal párok?
Sokan azt mondják, még nem érzik magukat felkészültnek az anya/apa szerepre. Sajnálatos módon a tudósok is szereptől beszélnek, ráadásul olyan bonyolultnak írják le, hogy nem csodálom, ha riasztóan hat sokakra. Azonban a gyermekvállalás nem szerep, amit el kell játszani! A szó is rémisztő! Azok, akik gyermeket szeretnének, mindketten kell, hogy akarják, hiszen a gyermeknek anyára és apára van szüksége - tartósan. S a gyermekkel nem csupán családdá formálódik a korábbi páros, hanem egy más életformát kell kialakítaniuk. Már nem két ember, hanem három, később akár négy, öt igényeit kell összhangba hozni. S ha valóban harmonikus a párkapcsolat, s valóban mindketten akarják a gyermeket, sőt esetleg gyermekeket, akkor ez valójában nem jelent drámai változást.
Az újszülött érkezése persze időlegesen egy-két hétre felborítja a család életét, ám az egészséges anyai és apai (bizony ilyen is van!) ösztönre hallgatva, szinte magától is kialakul egy új életritmus, melyben mindkét szülő rengeteg örömet talál. Apuka el nem mulasztaná, hogy este ő fürdesse a bébit, etetés után böfiztesse (akár a komputer előtt ülve, és az Interneten böngészve) s könnyedén lemond arról, hogy kollégáival még beüljön valahova egyet csevegni. Anyuka is túlesik az első riadalmakon - miért sír a gyerek? - s füle már pontosan meg tudja különböztetni a sírás okait (éhes, álmos, vagy tényleg fáj a hasa)
Az apa és anya harmonikus kapcsolata pedig, ettől még megmaradhat, sőt az hat a legjobban a gyermekre. Nem kell mindent feltétlenül alárendelni a gyermeknek. S főleg nem kell agyon kényeztetni: maguk közé venni az ágyba, állandóan felvenni, ha elpityeredik, folyton aggódva körülötte nyüzsögni. (Csak néhány gyakori hiba, amely azonban rossz hatással lehet a párkapcsolatra is, és a gyerekre is!) A legtöbb kisbaba, akit kiegyensúlyozott szülőpáros gondoz, az eszik, alszik, sokat nevet és keveset sír.
Ráadásul az orvostudomány mai állása szerint már nem kell vitrinben tartani, s mindenkitől távol tartani, a széltől is óvni a gyereket. A korszerű gyermekápolási cikkek, eldobható pelenkák is jelentős terheket vesznek le a szülők válláról.
Így immár hármasban lehet elmenni barátokhoz, kirándulni, sőt egy 2-3 hónapos, egészségesen fejlődő babával már nyugodtan lehet az otthontól távolabbra utazni is. Lehet, hogy egy-két korábbi "csak" párkapcsolatban élő barátság meglazul, de nem feltétlenül - ők is kedvet kaphatnak! De új, családos barátságok is kialakulnak, játszótéri, bölcsődei, óvodai ismeretségekből. Meglehet zökkenőkkel, de kialakul az új, családi életforma.
S egyszer csak a szülők rádöbbennek, hogyan is tudtak élni eddig gyerek nélkül? S már jöhet is a következő bébi!
Lovas Katalin
