Babilonban, Egyiptomban, a Római Birodalomban a középkorhoz képest igazi tisztaság uralkodott. Volt csatornahálózat, nem csupán nyilvános fürdők léteztek, de még a polgárok házaiban is épültek ilyen helyiségek. Egyiptomban állítólag külön helyiség volt az éjjeli edényeknek, a római nép pedig nyolcnaponta ment fürdőbe, emellett otthon is tisztálkodott. A kiváltságosak persze külön gyűltek össze a termákban, ahol nem csak fürödtek, de üzleteltek, kikapcsolódtak, szórakoztak, sőt, még "örömet" is szereztek egymásnak.
A középkorban aztán a vallást azt tanította, a meztelenség bűn, ebbe a felfogásba pedig a tisztálkodás sem fért bele. Ha egyáltalán víz érte őket, akkor is ruhában maradtak. Spanyol- és franciahonban az előkelők egyszerűen a folyosókon, vagy a termek sarkában végezték el dolgukat, ha pedig már elviselhetetlenné vált a szag, átköltöztek egy másik szárnyba. A pórnép az utcán könnyített magán, vagy ha bilibe ürített, annak tartalmát kiöntötte az ablakon. Az emberek tetvesek és büdösek voltak, de a gazdagok ezt nagyszerűen titkolták a hatalmas parókákkal és a nagyszerű találmánnyal, a parfümmel.
Akiknek sikerült a higiénia hiánya okozta fertőzéseket, betegségeket túlélnie, az a 18-19. században kezdett nagyobb figyelmet fordítani a tisztálkodásra.
A polgári családok már megengedhették maguknak a falikutakat, ezekből ivóvíz folyt, de fürdőszobája csak a még gazdagabbaknak lehetett. A vizet a sparhelten melegítették, és öntöttvas kádban fürödtek, bár a nagyuraknak volt fafűtéses vízmelegítő rézhengere is. Mosakodni a fajansz mosdótálban, vagy bádoglavórban tudtak, vécére pedig a folyosó végére jártak.
A parasztság nem tisztálkodott mindennap. Az alsóruházatot csak hetente cserélték le, a pásztorok pedig még ritkábban. A vízhatlanság érdekében ráadásul hamuval és hájjal dörzsölték be a ruháikat, úgyhogy túl jó illatok nekik sem lehetett. Télen a szájukba vették a vizet, hogy kicsit felmelegedjen, ezzel mosták meg arcukat.
Nyáron hetente egyszer-kétszer megmosakodtak, néha megfürödtek a tóban. Télen inkább nem fagytak meg, hanem két-három hónap után mosták le magukról a koszt, izzadságot. Hajat nemigen mostak, maximum két-három hetente, az asszonyok kendőt kötöttek, a lányok pedig zsírral kenték be, így tartása lett, és a tetvek, rühek is távol maradtak. Hogy ne száradjon ki a bőrük, disznózsírral kenték be magukat.
A két világháború között még mindig csak azt a részt mosták meg, ami látszott. Az arcot, nyakat, fület, kezet, körmöket tisztán tartották, ezeket minden reggel megmosták, esténkét pedig letörölték a felsőtestüket és a lábukat. Az altestre hetente egyszer, leginkább a vasárnapi mise előtt került sor. A gyerekeket a zománcozott lavórba állították, és egész testüket, hajukat is megmosták.
A falusi környezetben nehezen terjedtek el a tisztálkodási szokások, a városi sokat mosdó, illatos nőket feslettnek, erkölcstelennek tartották. Mosni sem szerettek, nem a lustaság miatt, hanem azért, mert így kopott a ruha. Ezért inkább csak szellőztettek, vagy ecetes ruhakefével tisztogattak.
A hatvanas években aztán már lehetett kapni illatos tisztálkodószereket, volt vezetékes víz az új házakban, a hetvenes-nyolcvanas években pedig falun is megépültek a fürdőszobák. A tehetősebbeknél, az orvosnál, tanárnál már korábban is volt, szivattyúval nyomták fel a vizet a fúrt kútból, amit a fafűtéses vízmelegítőben melegítettek fel.
Napjainkban a napi fürdés, és ruhacsere dívik, hajat kétnaponta-hetente illik mosni, attól függően, kinek mennyire zsírosodik. Fésülködés naponta legalább egyszer, fogmosás háromszor ajánlott. Ruháinkat egy, maximum két felvétel után mossuk ki, nehogy kellemetlen szaga legyen. A szappan, vagy tusfürdő mellett ajánlatos legalább egy dezodot használni. Személyiségtől függ, ki mennyire szereti az illatokat, van, aki a teljesen természetes, illatmenteset választja, mások pedig még parfümöt fújnak magukra, naponta akár többször is. A bőrápolás szintén egyénfüggő, akinek nem száraz, talán nem is használ testápolót, másnak azonban szüksége lehet rá, hogy ne viszkessen, ne alakuljanak ki szárazságfoltok. Az arckrémre ugyanez vonatkozik. Aki nem szereti szappannal mosni az arcát, az választhat lemosót - ezt a kozmetikusok különösen ajánlják. Éjszakai krém, szemránckrém, kézkrém, lábápoló, hidratáló maszk, hűsítő, ápoló pakolás - a kozmetikai szereknek se szeri, se száma. Ha az alapvető higiéniás szabályokat betartjuk, ezek már a többletet, a kényeztetést, a luxust jelentik, és csak az igényeink és a pénztárcánk mondhatja meg, mivel tegyük még tisztábbá, szebbé magunkat.
