A kutyák szorongásának csökkentése és a nem kívánatos viselkedésről való leszoktatás nem könnyű feladat: hosszú ideig kell tanítani, tréningezni a kutyát a helyes viselkedésre kiképző segítségével, gyakran azonban gyógyszeres kezeléshez kell folyamodni - olvasható az MTA–ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport közleményében. A szeparációs szorongással küzdő kutyák sokszor a lakásban is kárt tesznek, amikor például megpróbálnak kijutni a zárt ajtón.
Közismert, hogy embereknél gyógyszerek helyett sok esetben működik a semmiféle hatóanyagot nem tartalmazó placebo adása is. Ehhez azonban szükséges, hogy az illető azt higgye, igazi gyógyszert kap. Például, ha valakinek egy vitamintablettáról azt mondják, hogy fájdalomcsillapító, és az illető ezt elhiszi, akkor a tabletta bevétele után is csökkenhet a fájdalma - magyarázta Sümegi Zsófia, az Applied Animal Behaviour Science folyóiratban megjelent tanulmány első szerzője, az ELTE Etológia Tanszék PhD-hallgatója.
A placebokezelés nagy előnye, hogy nem juttatnak mesterséges vegyi anyagot a szervezetbe, mégis elérik a terápiás célt. „Módszerünk lényege az volt, hogy megtanítottuk a kutyáknak: egy adott kinézetű, ízű, illatú nyugtatónak, amelyet mindig ugyanolyan módon, ugyanott ad be ugyanaz az ember, van egy bizonyos hatása. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ezt követően a gyógyszerrel azonos tulajdonságú, azonos körülmények között beadott, de hatóanyagmentes placebo kiváltja-e ugyanazt a hatást, mint az igazi gyógyszer” - mondta el a kutató.
Olyan gazdákat hívtak a tesztre, akik arról számoltak be, hogy kutyájuknál viselkedési problémákat figyeltek meg szeparációs helyzetekben. Az önkéntes résztvevők öt alkalommal látogattak el az ELTE Etológia Tanszékére. A kutatók először azt mérték fel, hogy hogyan viselkedik a kutya, ha rövid időre - hat percre - egyedül hagyják egy ismeretlen szobában. A következő három alkalommal a kutyák egy falat májkrémbe csomagolt enyhe nyugtatót kaptak a kísérlet vezetőjétől, aki a gyógyszerbeadás aktusának nyomatékosítására egy kis pumpából vizet permetezett a kutya pofájára és mancsára, majd még egy falat májkrémet adott neki.
Ezután a kutyák a gazdával együtt tartózkodtak hat percig a kísérleti helységben. „Ez a három alkalom szolgált arra, hogy a kutyák megtanulják összekötni a nyugtatós kezelést az azt követő nyugodt belső állapottal. Mivel ekkor végig velük volt a gazda, nem tanulhattak arról, hogy a kezelés hatására hogyan éreznének, viselkednének egyedül hagyva” - tette hozzá Gácsi Márta, a kutatócsoport munkatársa. Az utolsó alkalommal a kutyákat ismét egyedül hagyta a gazda, ugyanúgy, ahogy legelőször, de ezúttal előtte placebokezelést kaptak lényegében ugyanúgy, mint a korábbi három alkalommal, csak most vitamin helyettesítette a nyugtatót.
Ezúttal a kutyák nyugodtabban viselkedtek, mint legelőször, amikor semmilyen kezelést nem kaptak, kevesebbet ugattak, nyüszítettek, és kevésbé próbáltak kijutni a zárt ajtón a gazda után. A placebokezelésnek tehát olyan hatása volt, mintha nyugtatót kaptak volna. Természetesen ehhez a következtetéshez ki kellett zárni azt a magyarázatot, hogy a kutyák a vizsgálat végére egyszerűen hozzászoktak a helyzethez, és ezért voltak nyugodtabbak, nem pedig azért, mert az emberekhez hasonlóan összekötötték a kezelést annak hatásával.
„Egy kontrollcsoportot is teszteltünk ezért, amelynek esetében a kutyák egyik alkalommal sem kaptak gyógyszert, illetve mindig placebót kaptak, így nem volt alkalmuk megtanulni, hogy a kezelésnek specifikus hatása van. Mivel náluk a placebónak a teszthelyzetben nem volt nyugtató hatása, a nyugtatóval kezelt csoport esetében elvethettük a megszokáson alapuló magyarázatot - hangsúlyozta Sümegi Zsófia. - Vizsgálatunkkal először sikerült kimutatni, hogy családi kutyáknál is kialakítható az embereknél már leírt placebohatás. Abban az esetben, ha a kutya néhány alkalommal valódi gyógyszeres kezelést kap, később az ugyanolyan módon beadott, ugyanolyan kinézetű, ízű, illatú placebo is hatékony lehet” - mondta Topál József, az MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének munkatársa.
