"Akár bevallják, akár nem, mindig megy a versengés - kezdi egy rendezvényszervező ismerősöm - ha munkában nem, akkor a férfi kollegák szimpátiájáért mindenképp folyik a harc. Aztán folytatódik a féltékenykedésekkel, majd azzal, hogy kifúrnak a munkahelyedről.
Egy hölgyismerősömnek azt mondta egy cég tulajdonosa munkainterjún, hogy igazság szerint férfi alkalmazottat szeretne, mert a nők túl sokat veszekednek egymással. Nem is kapta meg az állást. Ez annyira szöget ütött bennem, hogy gyorsan végig hívogattam a barátnőimet, meséljék el ők mit tapasztalnak azokon a helyeken, ahol kifejezetten sok nő dolgozik együtt.
"Akár bevallják, akár nem, mindig megy a versengés - kezdi egy rendezvényszervező ismerősöm - ha munkában nem, akkor a férfi kollegák szimpátiájáért mindenképp folyik a harc. Aztán folytatódik a féltékenykedésekkel, majd azzal, hogy kifúrnak a munkahelyedről. Szóval a lényeg, hogy sokkal veszélyesebbek a nők, a bizalmadba férkőznek és utána simán hátba szúrnak. De nem kell ezen csodálkozni. A munkahelyen mindenki előbbre akar jutni."
A téma szakirodalma szerint a nők sokkal rugalmasabbak a munkájukban, könnyebben, és időben tudnak alkalmazkodni a változásokhoz, mint a férfiak. Sőt, empatikus képességük miatt megértőbbek is kollégáikkal, ha azoknak valamilyen lelki, vagy családi problémájuk van.
Akkor mégis, mi okozza a veszekedéseket a munkahelyen?
Hallottam egy érdekes történetet, ahol ezt a problémát vizsgálandó, összeállították a dolgozók horoszkópját, melyekből kiderült, hogy az egyáltalán nem összeillő csillagjegyűek kerültek egy társaságba. Miután sikerült horoszkópilag úgy átalakítani a csapatot, hogy jó kapcsolat lett az ott dolgozók között, akkor viszont más lett a baj. Igaz mindenki remekül kijött a másikkal, de mindez a munkateljesítményük rovására vált.
Van-e tökéletes megoldás? A szerencse, vagy a sors kell a jó gárda kialakításához?
Egyik barátnőm szerint, ha egyénre nézve bontjuk le a témát, akkor a következőkre kell figyelnünk, hogy elkerüljük a konfliktusokat. Ne legyünk feltűnően csinosak, a magánéletünkről igyekezzünk minél kevesebbet elárulni, hogy ne adjunk támadási felületet, és ne reklámozzuk, hogy van eszünk. Ez utóbbit talán a legnehezebb megoldani, mert előbb utóbb magától is kiderül.
Mindez azonban csak ránk vonatkozik. De mit mondhatnánk annak a kollégánknak, aki már megint felhúzott minket valamely irritáló tulajdonságával?
