A kórház folyosóján üldögéltem, és már csak az utolsó vizsgálatokra vártam néhány nappal a szülésem előtt. A lányom már nagyon rugdalódzott, nem volt nehéz megéreznie a feszültségemet, így egy kis simogatással, s belső csenddel  próbáltam megnyugtatni magamat-magunkat.

Hirtelen egy erőteljes kézmozdulattal rántotta el valaki a hasamról a kezemet, és hangosan rámszólt: Ne simogassa, mert  méhösszehúzódást okoz, baj lehet belőle !

A szülésznő volt az, de már sietett is a következő szüléshez. Én meg dermedten ültem. Elolvastam minden fontos szakirodalmat az elmúlt hónapokban, de a simogatásról, ami kárt okoz, most hallottam először.

Hisz a simogatás a legintimebb, legtöbb érzést közvetítő érintés. A terhesség alatt a magzattal való kommunikáció egyik nélkülözhetetlen része: amikor a párom megérintette a pocakomat, a pici feje mindig belesimult azonnal a tenyerébe.

A simogatás vagy akár egy egyszerű érintés, a lélek gyógyírja. Vizsgálatok bizonyították, hogy azok a betegek, akiket a műtét előtt megérintet egy nővér, hogy megnyugtassa, sokkal hamarabb gyógyultak meg, mint azok, akik nem részesültek az érintésben.

A másik megérintésével egyúttal egymás személyes terébe is bevonódunk, átalakul az addigi viszonyunk. Érintéssel kifejezhetem a másikhoz való közelségemet, az intimitás iránti vágyamat vagy akár biztatásomat, segítőkészségemet.

S hogy mikor melyiket? Tömegben, idegenek között a "ne érj hozzám" effektus működik, ösztönösen elhúzódunk, ha hozzánk ér valaki.

Kimondatlan szabályok irányítják mozdulatainkat, hogy kit, hol érinthetünk meg. Vannak tabunak számító területek, amelyeket csak a legszorosabb hozzátartozók számára tartunk fenn (pl. száj, has, láb). Míg például a váll vagy a karok, esetleg a fej megérintése bizonyos esetekben megengedett.

Gondoljunk csak egy férfias vállveregetésre, vagy mikor a tanár dicsérően megsimogatja a nebuló fejét. És természetesen az orvosi vizsgálat is kivételt képez.

Az érintésnek, simogatásnak a szexualitásban is kitüntetett szerepe van. Különösen a megismerkedés fázisában hat elementáris erővel egy ártatlannak tűnő érintés.

Amikor várod, hogy a másik végre hozzáérjen a kezedhez, az arcodhoz, hogy áttörjön végre az a bizonyos fal, és elragadjanak a hullámok:

Nem is olyan rég, még az autóban ültünk. Hazavitt egy fárasztó este után, de sehogy nem ment a búcsúzás. Feszengve ültünk egymás mellett, sorra gyújtottuk meg a cigarettákat- én magam soha nem dohányoztam se előtte, se utána. Vártuk, hogy történjen valami, de a számtalan "nemszabad, nemhelyes" gondolat, félelem, és tabu furakott be.

Aztán végre átlépett ezeken. Valószínűleg érezte, hogy abban a pillanatban neki kell megtennie.

Megcsókolnia.