Olyan ragaszkodással és melegséggel, őszinteséggel bújtok egymáshoz, hogy a lelketek is beleremeg. Talán ismerős az érzés mindenki számára, amikor megáll az idő. Nem akartok semmit, a szex meg se fordul már a fejetekben, de az egész testetek és ott bent valami reszket és sír, és imádja a pillanatot...

Önmagunk elvesztése ez a perc, amikor minden mindegy, és csak egy összefonódó ölelés által, két test egy lélekké forrad össze. Közben, pedig rettegsz, hogy elveszíted, nem tudod kifejezni szavakban, hogy mennyire szereted, csupán úgy, hogy addig szorítod, amíg izmaid bírják, addig míg bírod levegő nélkül...

És mikor elalszik csak nézed, és azon gondolkodsz, hogy ezt nem szabad, mert túl nagy ára van. Beléd hasít a boldogság pillanata, illetve az a tudat, hogy bármilyen szép is, lehet, hogy egyszer vége lesz, és ebbe bele szakadna a szíved...