Végig olvastam a "Minden betegség mögött egy probléma húzódik meg" című írásom olvasói hozzászólásait, s úgy éreztem, hogy írnom kell a pozitív életszemléletről. Az erőteljes amerikanizációs hatás következtében nálunk is megjelent a kötelező "happy" életszemlélet, az erőltetett pozitív gondolkodás. De ez nem az, amit igazi optimizmusnak tekinthetünk. Sőt, akár még veszélyes is lehet, mert az ilyenfajta pozitív gondolkodás csak egy álarc, erőszakosan eltereli a figyelmet a problémákról.

Pedig problémák vannak. Sőt halljuk is mindenfelől őket. Ha belehallgatunk egy beszélgetésbe a buszon, vagy ha egy ismerőssel találkozunk az utcán, s megkérdezzük, hogy van, akkor általában csak rossz dolgokat hallunk: betegség, pénznélküliség, családi konfliktusok. Nem megszokott, hogy barátunk azt mondja, jól vagyok, mert szépen süt a nap, vagy boldog vagyok, mert a munkahelyemen elismerik a szaktudásomat, vagy csupán azért jó neki most, mert egy jót álmodott.

Fáradtak vagyunk, túlhajszoltak, idegesek és negatívok. A világunk hasonlóvá vált a patkányversenyhez (rate race), vagy a mókuskerékhez, mikor kialakul a rutin, a megszokás, a gondok és a kontrolálatlanság.

Ezért tehát nagyon nem mindegy hogyan állunk hozzá a dolgokhoz, miként fogjuk fel az életünket, mit érzünk. Minden csak hozzáállás kérdése. Ha úgy állunk hozzá a dolgokhoz, hogy kihívásnak érezzük, hogy megmutathassuk a képességeinket, ha bízunk a nehéz időkben is, hogy jobb lesz, és képesek vagyunk, akkor az energiánk nem elvész, hanem megsokszorozódik. Nem megkeseredett szerencsétlen emberek leszünk, hanem elégedett emberek.

Örök igazság az, hogy minden rossz után valami jó jön. S az is igaz, hogy idővel minden jó elromlik. Fogadjuk el ezt a törvényszerűséget. Ne viaskodjunk a sorsunkkal, ne másokat hibáztassunk, hanem fogadjuk el, ami nekünk jutott, és törekedjünk a jobbra. Csak az nem mindegy, hogy bénító akadálynak látjuk a helyzeteket, vagy olyanoknak, amelyeket legjobb képességeink szerint kell és lehet megoldani, mely a feladatunk, s általuk fejlődik a személyiségünk. Hiszen teher alatt nő a pálma...

Az igazi optimizmus, pozitív szemlélet az, ha nem csak a jó körülmények között vagyunk bizakodóak, épp ellenkezőleg a nehéz helyzetekben kell igazából optimistának lenni. Persze aki sikeres, jó anyagi körülmények között él, annak könnyebb. De nincs eleve elrendeltetés abban a tekintetben, hogy valakinek egész élete szomorúságban teljen, és csak rossz dolgok történjenek vele.

Mindenkinek vannak problémái, az élet mindenki számára teremt nehéz helyzeteket. De ha bízunk magunkban, ha arra koncentrálunk, hogy a legkevesebb veszteséggel jöjjünk ki egy nehéz szituációból, ha nem a sors bosszújának tekintjük a problémáinkat, s ha képesek vagyunk tanulni a velünk történő eseményekből, akkor képesek leszünk harmóniában élni.

Egy optimista ember is sírhat, vele is történnek rossz dolgok, de nem süpped el az önsajnálatban és akarja, hogy jobb legyen. S a hite segíti ebben.

Tényleg igaz, hogy a gondolataink teremtő erővel bírnak. Ha valaki állandó aggodalomban él, rosszra gondol, annak rossz is lesz, mert bevonzza a rosszat, megteremti maga körül a negatív valóságot. S ez igaz a pozitív gondolkodásra is, ha a jóra koncentrálunk, nem a rosszat feltételezzük, hanem épp ellenkezőleg a pozitívumra koncentrálunk, akkor így lesz.

Mindenkivel megesik, hogy rossz passzban van, nem úgy mennek a dolgai, ahogy szeretné, de nem mindenki egyformán értékeli. Egy szakítást is fel lehet úgy fogni, hogy sajnáljuk magunkat, vádoljuk a másikat, és majdnem belehalunk, értelmetlenné válik az életünk, és úgy is, hogy örülünk annak, hogy megtörtént, s megértjük, hogy nem egymásnak teremtettek bennünket, s várjuk a következő igazit.

Hiszek abban, hogy az embert gondolatainak ereje az általuk felvázolt életpályára kényszeríti. Boldogulásunk titka abban rejlik, hogy miképpen bánunk értelmünkkel, érzelmeinkkel és tudatunkkal. "Nem létezik olyan szenvedés és olyan probléma, mely ne hordana magában egy ajándékot. A legtöbb probléma magában hordozza a megoldását is. Az az idő, aminek egy probléma keletkezése és a megoldás között el kell telnie, az individuum érlelésére szolgál" - mondja Erhardt F. Freitag Az erő benned van című könyvének zárszavában.

A pozitív ember a valósággal összhangban gondolkodik. Felismeri, hogy minden úgy jó, ahogy van. Ez nem azt jelenti, hogy mindent szépnek lát, s a problémákat a szőnyeg alá söpri, hanem azt, hogy mélyebbre hatol, s mindenben felismeri a jót. Pozitívan gondolkodni annyit jelent, mint figyelmesen és nyitott szívvel járni az élet útján. Türelemmel, bizalommal és humorral telve tenni azt, amit kell.