Miért veszélyes a mikroműanyag?
Az évente megtermelt 300 millió tonna műanyagnak csak mintegy 10 százalékát hasznosítják újra, a többi hulladék. A becslések szerint ebből évi több százezer tonnányi kerül a környezetbe.
A hosszan tartó és egyre növekvő környezetszennyezés mellett egyes komponensek sokszor már rendkívül kis koncentrációban is maradandó változásokat hoznak létre az életközösségek genetikájában, csökkentve a szaporodási képességet, és növelve a mutációk számát. Tovább aprózódva bekerülnek a táplálékláncba is, felhalmozódhatnak a magasabb rendű élőlényekben, és a jövőnkre nézve szinte beláthatatlan veszélyforrást jelentenek.
- Kísérleti úton bizonyították, hogy egyes műanyag adalékok képesek hormonháztartást zavaró hatást kiváltani emlős tesztszervezetekben, sőt megjelenésüket már emberek szervezetében is ki lehet mutatni – mondta el Dr. Németh Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Fenntartható Fejlődés Tanulmányok Kabinete (NKE FFTK) szakértő munkatársa az intézmény által Vizek és talajok műanyagszennyezése – időzített bomba? címmel a témában Magyarországon első alkalommal rendezett szakmai konferencián.
Dr. Hetesi Zsolt, ugyancsak az NKE FFTK munkatársa a tengerek felszínén úszó hulladékok eltávolításának lehetőségéről tartott előadásában kiemelte, hogy a pozitív kezdeményezések (Ocean Cleanup Project) ellenére a mikroműanyagok hosszú távon egyre nagyobb veszélyt jelentenek a környezetre. Mindennél fontosabb tehát azok vizsgálata, a pontos határméret meghatározása az eltávolíthatóság vizsgálata során, amelyhez az NKE-n hidrodinamikai modellt dolgozhatnak ki.
Évi több százezer tonna műanyag kerül a környezetbe, tovább aprózódva pedig akár az élelmiszerláncba is bejuthatnak.
Miért olyan fontos a mikroműanyagok vizsgálata?
Egy független laboratóriumhálózat munkatársai az elmúlt években már kidolgoztak egy olyan módszert, amelynek segítségével az eddig globálisan alkalmazott 300 mikrométeres (µm-es) határ helyett már 15 µm-ig lehet azonosítani a mikroműanyagokat – emelte ki Bordós Gábor, a környezeti vizsgálatokat is végző WESSLING Hungary Kft. projektmenedzsere a mikroműanyagok keletkezéséről, környezeti előfordulásukról és az azonosítási módszerekről tartott átfogó előadásában.
Bordós Gábor bejelentette, hogy 2017-ben az NKFIH támogatású pályázat keretében a WESSLING laboratórium és többek között a Szent István Egyetem együttműködésével 2017-ben elindul a hazai halastavak mikroműanyag-szennyezettségének felmérése, ami nemcsak Magyarországon, de Közép-Kelet-Európában is az első ilyen vizsgálat lesz. Kiemelte, hogy a szennyezettség további megismeréséhez elengedhetetlen a folyók felmérése is.
A vizsgálatok és a mérések tehát azért nagyon fontosak, mert ezek alapján indulhatnak el a szabványosított mintavételi és vizsgálati módszerek, a globális monitoring programok. Ezután alakíthatnák ki a megfelelő nemzetközi és országos szabályozást.
Milyen szabályok vonatkoznak a mikroműanyagokra?
Egyelőre semmilyenek. Legalábbis az Európai Unióban nem, pedig a tengeri műanyag hulladékok kérdését és a kozmetikumok mikroműanyag-tartalmát élénk politikai vita övezi – mondta el Dr. Baranyai Gábor, a NKE FFTK kabinetvezetője. Bár létezik jogi lehetőség az önkéntes jelölésre (ökocímke), és a kozmetikumok esetében is megalkottak egy egységes szabályrendszert a termékek forgalomba hozatalára, ebbe a mikroműanyagok azért nem illeszthetők bele, mert a szabályozást (REACH) konkrét vegyületek engedélyezésére dolgozták ki, a „műanyag” gyűjtőfogalom itt nem értelmezhető.
Az EU mindazonáltal még az idén törekszik egy egységes műanyagstratégia kialakítására, amelyben a fosszilis alapanyaggyártás hulladékgyártáson belüli csökkentését, az újrahasználat és haszonosítás elősegítését, a műanyag szennyezés csökkentését tűzi ki célul.
Mikroműanyagok az élelmiszerekben
Megdöbbentő, de tény, hogy külföldi vizsgálatok szerint akár 5-110 µm-es részecskék is átjuthatnak a bélfalon, és kimutathatók a kutya vénákban – mondta el Dr. Zentai Andrea, a NÉBIH munkatársa az élelmiszerláncba bekerülő mikroműanyagok kockázatáról szóló előadásában, megnyugtatva a közönséget azzal, hogy csak a legkisebb, 1,5 mikrométernél kisebb részecskék hatolhatnak be a szervekbe.
Sajnos erről a területről rendkívül hiányosak az ismeretek és a humán metabolizmusra való hatásukról semmiféle ismerettel nem rendelkezünk.
Az viszont közismert tény, hogy a hagyományos csomagolóanyagokból (élelmiszerekkel érintkező anyagok) a vegyületek – különböző mértékben – bejutnak az ételbe. Minderről már Dr. Szigeti Tamás János, a WESSLING Hungary Kft. üzletfejlesztési igazgatója beszélt. Egy tanulmány becslése szerint élelmiszereinkbe 1 µg/kg szint alatt több mint 50.000 molekula vándorolhat át, a csomagolóanyagokból az élelmiszerekbe kerülő vegyületek kimutatása, mennyiségi meghatározása, a folyamat megfelelő modellezése pedig továbbra is nagy kihívást jelent az EU-ban az analitikus és toxikológus szakemberek számára.
Pedig a műanyagok nélkülözhetetlenek!
A műanyagok mindennapjainkban betöltött immár nélkülözhetetlen szerepét jól mutatják a számok: Magyarországon 2015-ben több mint 1,6 millió tonna műanyagot gyártottak (50%-t exportra), míg a műanyaggyártás világszinten eléri a 300 millió tonnát. A műanyagok az alap polimeren kívül elképzelhetetlenek stabilizátorok, lágyítók, égésgátlók, színezők és egyéb adalékok nélkül, különben nem lehetne ugyanabból az anyagból a kemény PVC cső vagy a könnyen hajlítható PVC padlólap – hangsúlyozta Dr. Menyhárd Alfréd, a BME Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszékének munkatársa.
Nemcsak sokoldalú felhasználhatóságukat, de ellenállóságukat is az adalékok adják. 2006-os adatok alapján a legnagyobb mennyiségben felhasznált adalékok az Európai Unióban a lágyítók (1,5 millió tonna) és égésgátlók (0,5 millió tonna). Tisztázta, hogy a hormonháztartást zavaró hatással gyanúsított biszfenol-A csak polikarbonát termékekben található meg, PET palackból kioldódása nem képzelhető el, azonban ez utóbbiakból a ftalátok kioldódhatnak.
Éppen ezért is rendkívül fontos, hogy meginduljon a felszíni vizeink vizsgálata, a mikroműanyagok szabályozásának kialakítása – értettek egyet a témában első alkalommal rendezett szakmai tanácskozás előadói és résztvevői: egyetemek, piacvezető laboratóriumok, ellenőrző hatóságok, civil projektek, szövetségek képviselői.
A témát a szakértők tovább tárgyalják az április 20-án megrendezésre kerülő „II. Kerekasztal és ötletbörze a tiszta Tiszáért” rendezvényen és április 26-án a Hungalimentária 2017 konferencián és kiállításon, Magyarország legnagyobb élelmiszer-biztonsági tanácskozásán.
