A gyermekkorban előforduló rákbetegségek többségét környezeti ártalmak, mindenekelőtt még a gyermek magzatkorában az édesanya által belélegzett szennyező anyagok által előidézett sejtkárosodás okozza - állapították meg brit kutatók.
George Knox, a birminghami egyetem nyugalmazott professzora rákbetegségben elhunyt gyermekek születési és halálozási helyszíneinek listáját vizsgálva állapította meg, hogy az egy-egy jelentősebb vegyi szennyezést kibocsátó létesítmény egy kilométeres körzetében született gyermekek az átlagosnál 2-4-szer nagyobb valószínűséggel halnak meg rákbetegségben 16 éves koruk előtt.
A legnagyobb kockázatot a szerves vegyületeket, mindenekelőtt szénmonoxidot vagy 1,3 butadiene-t kibocsátó üzemek közelsége jelenti. A szénmonoxid belső égésű motorok melléktermékeként keletkezik, hasonlóan az 1,3 butadiene-hez, amely azonban bizonyos műanyagok, például műgumi előállítása közben is bőségesen kerül a levegőbe. Hasonlóan veszélyesnek minősíthetőek az olajszármazékok égésekor keletkező szemcsés anyagok, illetve a nitrogén oxidok, valamint a dioxinok és a benzol - írta George Knox professzor a Journal of Epidemology and Community Health című folyóiratban.
A gyermekkorban előforduló rákos megbetegedések viszonylag ritkák, átlagosan ezer gyermek közül egynél fejlődik ki valamilyen daganatos betegség, az adatok azonban azt bizonyítják, hogy a megbetegedések száma folyamatosan növekedett Európában az elmúlt évtizedekben.
A vegyi üzemek, vagy egyéb káros anyagokat kibocsátó létesítmények közelében született ezer gyermekek közül minden harmadik vagy negyedik kapja meg a rákos betegség valamilyen formáját.
A gyermekkori rákbetegségek 70 százaléka sikeresen gyógyítható.
