Ugyan a látogatók több mint fél évezredet repülnek vissza az időben, ha beteszik lábukat az épülő bikali Reneszánsz Élménybirtokra, mégis rendkívül divatos ruhákba öltözött emberekkel találkoznak. Az öltözékek a reneszánsz kor „trendje” szerint készültek, de sokan ma is szívesen hordanák őket.
Egy évvel ezelőtt még puszta föld, néhány raklap tégla, valamicske cement és sóder volt a bikali Puchner Kastélyszálló szomszédságában található 7,5 hektáros területen. Most már azonban egy teljes komplexum, a Reneszánsz Élménybirtok látható, korabeli várossal, faluval, lovas színpaddal, vártoronnyal, és a 2010. tavaszi nyitásra épül még a Reneszánsz Palota, valamint a madaras színpad. Idén nyár végén a szervezők egy hónapon keresztül főpróbákat tartottak az Élménybirtokon, hogy lássák: miként valósulnak meg azok a színi előadások, lovagi tornák, solymász bemutatók, amiket hónapokkal ezelőtt megálmodtak. Bár ezek csak próbák voltak, a szereplők mégis teljes „harci díszben”, korabeli, meseszép ruhákban pompáztak.
A Reneszánsz Élménybirtok udvari szabója, Bardon Mónika három hónap alatt közel száz öltözetet készített. Egy öltözet átlagosan három részből áll, és nagyjából hat méter textilt használt fel hozzá. Minden reneszánsz kori jelmez a saját tervei alapján készült.
„Eddig sem állt távol tőlem a régi stílusú jelmezek készítése, hiszen 16 évig a kaposvári Csiky Gergely színházban dolgoztam, és ott igen sok korba kellett kirándulni az előadásokon, így a ruhákon keresztül. A több száz évvel ezelőtti és a modern kori jelmezeket is nagyon szerettem, mégis a XVIII. századi, fűzős, abroncsos, igazi királylány ruhák álltak hozzám a legközelebb. Érdekes, hogy a színházban töltött több mint másfél évtized alatt mindössze egyszer kellett reneszánsz kori jelmezt készítenem, most pedig az ilyen stílusú ruhák tervezése és varrása teszi ki a mindennapjaimat, sőt néha még ezekről is álmodom” - meséli Bardon Mónika.
Az udvari szabó számára óriási kihívást jelent a Reneszánsz Élménybirtok jelmezeinek készítése, hiszen ezidáig csupán varrta a ruhákat, most azonban komplex feladatot kapott. Kipróbálhatta magát tervezőként is, a saját ötletei alapján állíthatta össze a szereplők öltözeteit, és mindezek mellett az anyagbeszerezés is rá hárult.
„16 év után nem volt könnyű döntést hozni, hogy bár a szabás-varrásnál maradva, mégis egy teljesen új területen próbáljam ki magam. Azonban annyira vonzott maga a Reneszánsz Élménybirtok „csodája”, és az új kihívás, hogy belevágtam. Ezt követően egy hónapon keresztül szinte folyamatosan a könyvtárban ültem, és a reneszánsz kori öltözeteket tanulmányoztam, majd elkezdtem tervezni a jelmezeket. Az volt számomra a legvarázslatosabb, hogy ugyan több mint 500 évvel ezelőtti „divatot” követünk, mégis sokan ma is szívesen viselnék, sőt viselik is ezeket az öltözeteket. Éppen ezért az a hosszú távú tervem, hogy az Élménybirtok tervezési, szabás-varrási feladatai mellett a nagyközönségnek is készítsek ilyen stílusú ruhákat, mert úgy tűnik, igen nagy igény van rá. Igaz, addig még sok feladatot el kell végezni, hiszen a Reneszánsz Élménybirtok jövő tavaszi megnyitójára még egyszer le kell gyártani az eddig elkészült majdnem 100 öltözetet, valamint újakat is kell készíteni” - teszi hozzá Mónika.
A bikali Élménybirtok szereplőinek 100 jelmezéhez eddig mintegy 600 méter textilt használtak fel, az egyszerű posztótól vagy lenvászontól, a legfinomabb selyemig vagy selyembrokátig. Hiszen jövő tavasztól az élménypark programjai alatt egyaránt találkozhatunk majd szegény paraszttal, kézművessel, nemessel, sőt magával Mátyás királlyal is, akiknek ruhái más-más anyagból készültek, attól függően, hogy mennyire voltak vagyonosak.
A ruhák szabása a reneszánsz korban hasonló volt, függetlenül a társadalmi hovatartozástól. A férfiaknak az öltözködés terén nem volt jó dolguk, hiszen ruháikban sokszor alig tudtak mozogni. Főként hideg időben posztóból, gyapjúszövetből varrták a nadrágokat. Ezek olyan pantallók voltak, amiknek a talpára ragasztották a cipőtalpat, így a cipő és a nadrág funkcióját is ellátta. Ám éppen ezért nem lehetett mosni, így a durva anyag és a megfelelő higiénia hiánya miatt sem volt kellemes viselet...
A hölgyek mell alatt vágott, majd lefelé bővülő ruhákat hordtak, nagy különbség csak az anyagban és a díszítésben volt. A szegények durva szövésű textíliából varrták ruháikat, de volt olyan, hogy szinte csak betekerték magukat egy lepedőbe. A kézművesek már jobb minőségű anyagokat használtak, finomabb vásznat vagy damasztot. A gazdagok pedig leginkább Itáliából hozatták a drága, puha selymeket.
A Reneszánsz Élménybirtok megnyitása után – jövő tavasztól – a reneszánsz hangulat, mesterségek és produkciók mellett a látogatók a reneszánsz kori ruhákat is megcsodálhatják Bikalon.
