Előre-hátra vagy oldalt csikorgat?
A fogszorítás és csikorgatás hátterében többek közt az állhat, hogy az alsó és felső fogak kiegyensúlyozatlan érintkezése miatt az állkapocsízület nem tudja elérni a nyugalmi záródási pontját. Az ízület erőlködését okozhatja akár egy nagyobb korona, egy magasabb tömés is.
Jellemzően éjszaka csikorgatunk, hiszen az ízület ilyenkor normál esetben is reflexes, minimális mozgásokat végez. Éppen ezért például a pókharapók – vagyis azok, akiknek oldalt normálisan nőtt a foga, elől viszont nem érnek össze a frontfogaik – addig próbálnak szorítani, amíg az érintkezés létre nem jön – ami persze lehetetlen.
A csikorgatók közt vannak, akik előre-hátra csikorgatnak, mások oldalra teszik ezt. Az előre-hátra csikorgatás sokszor fiatal korban alakul ki, ugyanis az ilyenkor a panaszmentes, de a „össze-vissza” növő bölcsességfogak gyakran észrevétlen akadályát képezik a jó harapásnak, rágómozgásnak. Az is panasz okozhat, ha a bölcsességfogak a csontban megbújva növekednek és nekifeszülnek az utolsó rágófogaknak – ez is eredményezheti a csikorgatást. Ezen jelenség pontos okát csakis felkészült fogorvos állapíthatja meg, hiszen elképzelhető, hogy csupán a napi stresszre reagálunk így álmunkban, vagy éppen egy gyerekkorból visszamaradt rossz szokás áll a háttérben.
Súlyos következmények
Lekopott, letöredezett fogélek, fognyaki kopások az érintett fogakon (elsősorban a frontfogaknál), vagy akár minden rágófelszínen – mindezek a következmények kialakulhatnak a csikorgatás miatt. Sokan azt hiszik, a rágás koptatja el a fogaikat, holott már évtizedekkel ezelőtt kimutatták, hogy egy-egy falat elrágásához nagyjából fél percre van szükség, amely idő alatt az őrlőfogak mindössze 0,2 másodpercig érintkeznek. Ez az idő viszont elenyészik egy éjszakai, akár 45 perces csikorgatáshoz képest. Ráadásul a fogszorítók 20 százaléka a nappali maximális szorító erőt meghaladó erővel nyomja össze éjszaka a fogait, így a következmények akár súlyosak is lehetnek. Ráadásul ezek nem csak a fogakat érinthetik. A csikorgatás miatt kialakulhat halántéktáji fájdalom, tarkó- vagy nyaki feszülés, sőt hátfájás is. Az állkapocsízület és a fül belső szerkezetének összefüggése miatt tapasztalhatunk füldugulást, fülpattogást, vagy akár migrént is. Elképzelhető, hogy még a száj körüli ráncok is kisimulhatnak, ha a fogakat megemelik és visszarendezik az ideális helyzetükbe, kialakítják a megfelelő harapásmagasságot.
Diagnosztizálási és kezelési lehetőségek
– Minél előbb érdemes elkezdeni a kezelést, hiszen előrehaladott esetekben az ízület maga is károsodik, felszínei elkopnak. A diagnózis akár már egy röntgenfelvétel után is igazolhatja a kóros mozgások tartós jelenlétét – hangsúlyozza dr. Benkő Krisztina, az Oxygen Medical fogszakorvosa. – Mivel az ízület önmagában nem tud regenerálódni, sokszor fogszabályzással vagy szigorú mérések alapján kidolgozott harapásemeléssel, illetve különböző harapásemelő, fogvédő sínekkel lehetséges javítani a helyzeten és a további romlást megakadályozni. Összetettebb esetekben akár több szakterület együttműködésére is szükség lehet. Előfordulhat ugyanis, hogy egy probléma megoldásához kell egy szájsebész, aki például kihúzza a ferdén növő bölcsességfogat, egy fogszabályzó orvos, aki beszabályozza a fogak irányát, helyzetét és méretét, végül pedig egy esztétikai fogorvos, aki helyrehozza, ami tönkrement, kialakítja a végső formát, színt és elhelyezkedést.
Forrás: www.oxygenmedical.hu
