A halvajáró színtelen, szagtalan, a levegőnél nehezebb, a földnél sem könnyebb, kétlábon járó, és elvileg a gerincesek fajtájához tartozik.
Tekintete a semmibe mered, kézfogása szivacsszerű, mosolya réveteg, nevetni nem szokott.
Viszont sírni sem.
Szabadidejében a tévét nézi, vagy a falvédőt. Családban is él, de nem zavarják egymást. Szaporodik.
A halvajáró, mint neve is mutatja, úgy van jelen, hogy valójában mégsem. Nem álmodik, nem is éber.
Ha megkérdeznénk tőle, hol tartózkodik, összerezzenne és megvonná a vállát.
Óvatosan. Mert kerüli a konfliktust. Kizökkenteni állapotából szinte lehetetlen. S nem is veszi szívesen.
Ugyanezért megbízható, fát lehet vágni a hátán, s ha a fejsze csontot ér, kicsit sziszeg hozzá. Nincs véleménye, ezért - a halvajárásán kívül - mindenről meggyőzhető. Kizárólag zöld jelzésnél halad át az úttesten.
A halvajáró - mivel a típus megjelenése nincs korhoz, nemhez, vagyoni helyzethez kötve - ideális célcsoport a marketingesek, reklámszövegírók és -rendezők számára.
Amőbaszerű ízlés- és ösztönvilága szinte teljes bizonyossággal célozható és mozgósítható.
Kritikátlan és fizetőképes, ha sikerül elhitetni vele, hogy fogyasztási szokásaiért elismerést, jutalmat kap a világtól.
Ugyanezért ideális választópolgár.
Előbb-utóbb állatbaráttá válik, mert valahol mégis csak ember.
A halvajáróba hálni jár a lélek. De akkor is szögesdrótok, betonfalak mögé. Ott vacog.
Ritkán betegszik meg, feltehetőleg a vírusok sem veszik észre őket.
Nem lehet haragudni rájuk, és szeretni sem.
Pedig ők viselik a világ terheit.
Ha nem lennének, már rég a paradicsomban élnénk, vagy a pokolban.
Így viszont minden marad a régiben: a biztonság, a kényelem és a boldogság látszata. Árnyéka.
A halvajárók valójában ennek a mai árnyékvilágnak a frontemberei, tartópillérei.
A névtelen, arctalan katonák.
Ha ráismersz közülük valakire magadban köszöntsd illő tisztelettel.
Ez az ébredés kezdete.
Élvejáró lehetsz.
R.G.
