Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása. (Fekete István)

Korunk elterjedt személyiségtípusa a halvajáró. Nehéz ráismerni, mert nyitott szemmel éppúgy lehet valaki halvajáró, mint csukottal. Az alábbiakban megkíséreljük legfőbb jellemzőit csokorba szedni.

Volt egyszer egy szegényember. Olyan szegény volt, hogy, akár most is élhetne. Hát egyszer sétál a folyó partján, és látja, hogy egy aranyhalacska vergődik a parton.