Mentsd meg az életem - így a hal, - és teljesítem egy kívánságodat.

A szegényember - bár korgott a gyomra, - visszadobta a halacskát.

- Mit kívánsz?

De még mielőtt a szegényember kívánhatott volna, ott termett egy béka és bekapta az aranyhalacskát.

Na erre a szegényember üldözőbe vette a békát, kergette hét határon, elöl a béka ügetett (innen van a békaügetés), mögötte a szegényember lóhalálban.(ez viszont nem innen van).

Már majdnem utolérte, amikor lecsapott a magasból egy gólya és bekapta a békát.

Nosza, a szegényember sem volt rest, nyesett egy husángot, rápattant és üldözni kezdte a gólyát.

Csak úgy falták a kilométereket, ezért aztán a szegényember már nem is volt éhes a végén.

Mikor már körberepülték a Földet, és egyaránt unni kezdték a dolgot (az aranyhal, a béka,a gólya és a szegényember) egyszer csak azt kiáltja a szegényember:
 - Mondok én egyet, kettő lesz belőle.

Erre aztán nem számított a gólya és eltátotta a csórét. (Szegény gólya volt az istenadta), erre persze rögtön kiugrott a béka, és ahogy nyekkent egyet a választások küszöbén, hát az aranyhalacska is kiütődött a száján, pont a parlament előtt.

Szép idő volt, a téren két szekértábor nézett egymással farkasszemet.

Pedig nagyon hasonlítottak egymásra.

Például mind a kettő a maga igazát védte. És a másikét támadta. És szinte ugyanannyian voltak.

Hirtelen nem is értette a szegényember hová csöppent.

De a gólya a béka és az aranyhalacska sem értette, mi ez a mérges, fogát csattogtató gyülekezet.

De valójában így volt a két szekértábor is.

Nem értették, miért csattogtatják a fogukat és miért néznek farkasszemet, mikor ilyen szépen süt a nap és áradnak a folyók.

Ráadásul ott vakarta az üstökét az égből pottyant szegényember, mellette a gólya nyújtogatta a csőrét, a béka pedig le-föl rohangált a husángon, mert teljesítménykényszere volt.

De az aranyhal ismét feltálalta magát.

Teljesítem egy kívánságotokat ti szegényemberek - susogta - és hangja bejárta mindkét szekértábort.

Lett is nagy felfordulás.

Mert már azért is jöttek ki a térre, mert otthon tele volt a padlás ígéretekkel.

Aztán ráálltak mégis. Először mindenki a másik tábort kívánta a pokolra, de ez két kívánság lett volna.

Majd a benzinár került szóba, de itt a dieselesek kezdtek méltatlankodni, a nyugdíjkorhatárnál az ifjúsági tagozat, a Budapest-fejlesztésnél a vidékiek és így tovább, és így tovább.

A végén persze, megunta a banánt az aranyhalacska. És egy kecses mozdulattal - csak úgy szikrázott a fény az arany pikkelyeken- felugrott és eltűnt habokban, mert addigra már ott volt a víz.

A két szekértábor meg azóta is ott áll és elmerülten a farkasszemet néz, mert mondanom sem kell, a gólya meg a béka elmentek a dolgukra, a szegényember, pedig fapados égitársaságot alapított a husángjával.

És boldogan él, mint az aranyhal a vízben.

R.G.