Ulrich Clement azért javasolja a rossz szexet a terápia első lépéseként, mert így mindkét félben tudatosul, és analizálhatóvá válik, hogy nem jó, amit csinálnak. Ami máskor automatizmus, most a figyelem középpontjába kerül. A páciensek meghökkenve hagyják el a konzultációt, majd később sokan arról számolnak be, hogy az előírt gyakorlat közben halálra nevették magukat, mások elkezdték rosszul, majd folytatták jól. Akadtak olyanok is, akik megkérdezték Clementtől, mi is lenne az a rossz szex? Kérdezze meg a partnerét - válaszolta a terapeuta. Ha tudnak róla beszélni, az már mérföldes előrelépés.
Sok szexuálterapeuta az unalmas ágyjelenetek elleni küzdelemben általában a partnerek közös vagy éppen ellentétes vonásaira épít. A német szakember ezzel szemben az ismeretlenséget veti be vágykeltő eszközként. Ha a pár mindkét tagja a saját szexuális vágyaira, fantáziáira fókuszál, és a másikkal közli is ezeket, nagy meglepetések sülhetnek ki a dologból.
Clement munkája során azt tapasztalta, hogy a párok keveset tudnak egymás szexuális vágyairól. A titkos óhajok megfogalmazása természetesen nem rizikómentes, de éppen ettől válik olyan izgalmassá a szituáció, az izgalom pedig Clement állítása szerint vágyakat gerjeszt. A szakember nagyra értékeli a félelmet, mert az figyelemfelkeltő erejű, és úgy véli, hogy a félrelépés is azért olyan izgalmas, mert a háttérben mindig ott lebeg a lelepleződés lehetősége.
Valószínűleg rengeteg pár jól ismeri azt az állapotot, amikor a párkapcsolat jól működik, a felek kitűnően megértik egymást, a szexuális étvágy azonban mégis csökken. A terapeuta szerint ez azért van, mert a párok ismerik egymás korlátait és óvó szeretetből nem kívánnak a másiktól olyat, amiről úgy vélik, partnerüknek nem kellemes. Így tehát háttérbe szorítják saját vágyaikat és kiegyeznek a "legkisebb nevezőben", ami végül is egyiküknek sem igazán izgalmas. Példaként említhetjük azt a jelenetet, amikor a férfi elalvás előtt gyors, rövid szexet akar, de tudja, hogy a nő szörnyűnek találja a röpke együttlétet, hosszú előjátékra vágyik, és így inkább lemond az elképzelt aktusról. A sorozatos lemondás később oda torkollik, hogy kerülni kezdik az intim együttléteket.
Clement egyik legnehezebb házi feladata a fenti szituáció orvoslására a következő: a kedvetlenségtől sújtott felek megbeszélik, hogy találkoznak egy órácska szexre. Megszabják, hogy ki lesz a domináns szerepben, majd pár nap múlva szerepcsere következik. A meghatározó szerepben lévőnek nehezebb dolga van, hiszen neki kell megnyílni és vállalni önmagát a másik előtt. A képzeletbeli lépcsőnek, amin felsétálva a pár eléri célját, 3 foka van: tudatosítani, mit szeretnék, eldönteni, hogy meg is fogalmazom-e ezt vagy nem, és végül közösen határozni, hogy megtesszük-e vagy nem. A szakértő tapasztalatai azt mutatják, hogy a leggyakoribb akadály az, hogy sokan nem vállalják saját szexuális vágyaikat, így már az első lépcső is problémát jelent.
Clement terápiás tapasztalatai azt igazolják, hogy a párok nagyon jól éltek az új lehetőségekkel. Ha eljutottak a szerepmegosztásig és szavakba öntötték vágyaikat, akkor a közös döntés során nagyon rugalmasnak bizonyultak. Ha az egyiknek nem volt ínyére a másik kérése, akkor alkudozhatott úgy, hogy felkínált helyette egy másik, új kalandot. Már maga a gondolat, hogy a rutinon túl is léteznek még felderítésre váró területek, izgalmat hozott a szexualitásba.
Az is kiderült, hogy mind a nők, mind a férfiak szélsőségektől való félelme alaptalan. A sikeres terápiának a jó szexen túl számos eredménye van még: a másik elfogadása, a partner egyéniségének érvényesülése, a szex közbeni önbecsülés megtartása, kevesebb kompromisszum, több figyelem. A tanulságokat összegezve azt mondhatjuk, hogy nem furfangos, tornászmutatványokba vagy szélsőségekbe hajló szexpraktikák jelentik a hosszú távú, izgalmas szex zálogát, hanem a bizalom és az ezt lehetővé tevő önmegvalósítás.
Forrás: www.ujszo.com
