Ez már abból is sejthető egyébként, hogy a várható élettartam férfiaknál jelentősen kisebb. Ha a férfi megérte a felnőttkort, új biológiai csapdák várnak rá, melyek férfiúi mivoltából következnek.

Az Evolúció a szaporodási sikerrel méri az egyed rátermettségét: minél több utód és rokon hordozza az egyed tulajdonságait, annál sikeresebbek ezek a tulajdonságok a túlélés tekintetében. Az élet értelme a küzdés a szaporodásért. De világos, hogy az az afrikai család, akinek tíz gyereke van, de ebből kilenc korán meghal fertőzésekben, törzsi viszályokban, oroszlántámadásban, kevésbé sikeres, mint az az európai, középosztálybeli család, akinek két gyermeke lesz, de azok nyolcvan éves korukig élnek, magas pozíciókba jutnak, s hasonlóan egészséges és hosszú életet megélő utódaik lesznek.

Ez az egész szaporodósdi úgy van kitalálva, hogy a hímek közti verseny dönti el, hogy ki párosodhat, ki birtokolhatja a nőstényeket. Erre a versenyre specializálódott a férfiak teste és lelke, és ez egyben a vesztük.

Megint a férfi nemi hormonok játsszák a fő szerepet. A tesztoszteron az, amitől a férfiak izomzata oly erős, a tesztoszteron az, ami agresszívvé és szexuálisan is rámenőssé teszi a férfit. A cél a dominancia megszerzése a társadalmi, munkahelyi, társasági hierarchiában, vagy sovány pótlékként otthon. A férfi önérzetéhez, önértékeléséhez siker kell. Ez harcot, kemény munkát, adott esetben ellenségeskedést jelent, s mindez igen komoly stressz. A tartós stressz vitális kimerülést és depressziót eredményez. Vizsgálatok bizonyítják, hogy míg a nők a kapcsolati zavarokra és veszteségekre reagálnak depresszióval, addig a férfiak a teljesítménykudarcokra.

A férfiakra tehát kívülről is (nő, család, társadalmi elvárások), belülről is (önértékelés, szexuális késztetések) rendkívül nagy nyomás nehezedik, hogy legyenek sikeresek, keressenek sokat, töltsenek be egyre magasabb pozíciókat, vagyis legyenek vezérhímek, hogy sok nősténnyel párosodhassanak és sok utódot hagyjanak maguk után. A nőstények pedig aszerint válogatnak, hogy a férfi milyen mértékben lesz képes biztosítani utódaik felnevelését, vagyis mennyit keres, mennyire domináns, mennyire hordoz olyan biológiai tulajdonságokat, melyek az utódoknak előnyt fognak jelenteni. Emberi viszonylatokban természetesen az előnyök sokszor már átvitt értelműek, a jó biológiai adottság semmi a gazdagsághoz képest. Egy másik gond, hogy az evolúció során nem épültek be belső fékek, hiszen maga a környezet és a szociális lehetőségek elégséges korlátot jelentettek korábban. Egy majomcsapatban a hím álma maximum az lehet, hogy pár évig övé lesz a horda nőstényeinek zöme. S ha ez megvan, nincs tovább. Nem akar még többet és még többet, mert nincs több. Az átlag férfi előtt azonban mindig van egy újabb elérendő cél, amivel bizonyíthatja rátermettségét, s mögötte egy asszony, aki figyelmezteti is erre: újabb kocsi, nagyobb lakás, jobb életszínvonal, nyaraló, társadalmi rang, stb.stb.

Hogy mennyire kiütközik az eredeti, primitív evolúciós indíték ebben az egész férfiúi küzdelemben, az abban is látszik, hogy a magasabb pozíció vagy a győzelem (még a sportgyőzelem is!) növeli a tesztoszteronszintet, s ezzel a szaporodási kedvet, amiről leginkább politikusok szexbotrányai kapcsán nyerhetünk képet. Vagy gondoljunk csak arra, ahogy a sikeres férfit félig viccesen, félig komolyan ábrázolni szokták: gondtalanul szivarozgat, vagy koktélt iszogat, miközben párosodásra kész fiatal lányok legyeskednek körülötte.

Na jó, de miért olyan veszélyes ez? A sikerbe bele lehet halni?

A siker motorja a tesztoszteron, s az olykor szem elől tévesztett eredeti cél, a sikeres szaporodás.

A tesztoszteron, amelyre oly nagy szükség van az evolúciós küldetéshez (kell a szaporodáshoz, a dominancia harchoz, az izomzathoz, stb.), fokozza az erek meszesedését, emeli a koleszterinszintet, a vérnyomást és az agresszivitást, amely viszont tovább növeli mindezeket a tényezőket. Tudjuk, hogy a férfi kopaszodást a magas tesztoszteron szint okozza. Újabb vizsgálatok kimutatták, hogy a kopaszság mértéke szoros összefüggésben van a szívinfarktusra való kockázattal. Akiknek kopasz a fejtetője, 36%-al valószínűbben kapnak infarktust. Ugye az már nem is meglepő ebben a férfiellenes világban, hogy a női nemi hormonok viszont kifejezetten védik a szívet és az agyi ereket.

Az ellenségesség, mint személyiségvonás, az egyik legnagyobb kockázati tényező a szívinfarktus szempontjából, s hasonlóképen a vitális kimerültség és depresszió, amelyek hatványozottan megnövelik az infarktus kockázatát. A hirtelen szívhalál megint csak jellegzetesen férfi halálnem, s ez ellen sajnos nem véd meg a koleszterinszint csökkentő gyógyszer, meg miegyéb, ugyanis a hirtelen szívhalálban meghaltak szívében ritkán találni valódi érelzáródást; ez valójában az intenzív stresszre kialakuló szívritmuszavar következménye.

Nem elhanyagolható kockázatot jelent mindezeken túl a férfiak agresszívebb, impulzívabb viselkedése az élet egyéb területein is, legjobb példa erre az autóvezetés vagy az alkoholizmus.

Mind a siker, mind a kudarc életveszélyes, s úgy tűnik, a férfinek, ha meg akar felelni küldetésének s felveszi az elé dobott kesztyűt, küldetése egyben a végzete.

Ezek a mechanizmusok fokozottan érvényesülnek egy átalakulóban lévő társadalomban, mint a mienk, ahol a folyamatok kiszámíthatatlanok, ahol egyik napról a másikra az emberek utcára kerülhetnek, alulmaradhatnak a kíméletlen társadalmi szelekcióban, vagy a tegnap ünnepelt hős ma bíróság előtt felel telhetetlenségéért. Statisztikák bizonyítják, hogy a mai magyar férfi életkilátásai egyre rosszabbak, manapság alacsonyabb, mint az 1970-as években! S az ok? A férfiak magas halálozási arányát a statisztikai elemzések egyértelműen az anyagi helyzettel hozzák összefüggésbe, amely tartós reménytelenséget és depressziót eredményez. De meglepő módon nem a birtokolt anyagi javak mennyisége számít önmagában, hiszen harminc év alatt igen jelentősen nőtt az átlag-életszínvonal, hanem a másokhoz, vagy az elvi lehetőségekhez képesti relatív szegénység az, ami a kihívást majd a depressziót okozza. Mert a férfi számára a bukás az, ha nem tud a versenyben megfelelni; ez jelenti a társadalmi és az evolúciós vereséget.

Konklúzió:

Aki még teheti, gondolja meg, akar-e férfinek születni. Mert férfinek lenni azt jelenti, hogy el kell vinni az "evolúciós balhét". A férfiak már eleve sérülékenyebbek biológiailag is, s aztán meg az evolúciós küldetés is akkora terhet rak a vállaikra, amelybe könnyen beleroppannak, kivált ha a társadalmi küzdőtéren nagyon nem egyenlőek az esélyek.

El kell vessük azt a naiv gondolatot is végre, hogy a nők volnának a gyengébb nem. Sajnos nem. Ezt ők találták ki, hogy harcra buzdítsák a férfiakat.

A szerző pszichológus, hipnoterapeuta