"Először nem is értettem, hogy miért lepődött meg, amikor behunytam a szemem csókolózás közben. Szerinte azért, mert nem akarok a szemébe nézni, és biztos van valami takargatni valóm. És különben is, ő a szememből akarja látni, hogy mit érzek iránta... Ezen meg én csodálkoztam. Mindig azt hittem, ez a normális dolog, (egyébként filmeken is így csinálják), amúgy meg ez nálam ösztönösen jött."

"Ha csókolózunk és szeretkezünk, azért hunyom be a szememet, mert a legkülönlegesebb dolgok nem láthatók. Ha becsukom, akkor is téged látlak..."- olvasom az egyik netes fórum hozzászólásában.

A pszichológusok szerint ebben is sokfélék vagyunk.

Van, akinek a látvány a fontos a csók, és a szexuális aktus közben, ezért tartja nyitva a szemét.

Van, aki úgy tudja intenzíven átélni az örömöket, ha közben más érzékszerveire hagyatkozik. Kizárva a látható külvilágot, az érintésre, az illatokra, a hangokra, vagy éppen önmagára figyel. Ez majdnem olyan, mint a meditáció, amikor képzeletünkkel kiszínesítve éljük át a mennyei örömöket.

Tudom, hogy te vagy velem, veled szeretkezem, de most nem vagyok a Földön, szállok veled a mennyei magasságokban. Gyere velem!- üzenjük lehunyt szemmel is.

" Hunyd be a szemed és, látni fogsz! A képzelet a lélek szeme."- vallják a filozófusok is, s a nagy bölcsesség életünk minden területére igaz.

Persze vannak eltérő magyarázatok is, amikor a szeretkezés közben valaki éppen másra gondol, mást képzelt a partnere helyére,- ezt persze csakis csukott szemmel lehet "véghez vinni".

Vicces kamaszok úgy okoskodnak, hogy jobb, ha csókolózás közben nincs nyitva a szem, mert így kisebb a veszélye, hogy kötőhártya gyulladást kapjunk...Egyébként éppen ők azok, akik mindenről, és mindenkiről megfeledkezve önfeledten elmerülnek a csók gyönyörűségében, és egymásban.

"A szép mozdulat, a szem zenéje"- mondja Anatole France.

 És valóban, nem feltétlenül a szemünkkel kell látnunk, amikor egymást szeretjük.