A török és magyar nép összekapcsolódó, olykor viharos történetében az elmúlt évszázadok során számos fordulópontot jelentő eseményre tekinthetünk vissza, amelyekről ma már mindkét fél tisztelettel emlékezik meg. József Attilát idézve: „A harcot, amelyet őseink vívtak, / békévé oldja az emlékezés.”
A horvát Šubič nemzetségből származó Zrínyi Miklós kezdetben a horvát területek törökellenes védelmében vállalt szerepet – nagyapja, nagybátyja és fivére is a törökök elleni küzdelemben esett el. Ferdinánd király 1542-ben horvát-szlavón bánná nevezte ki, 1546-ban pedig – a törökök elleni harcokban véghezvitt tetteiért – uradalomként megkapta az egész Muraközt Csáktornya várával együtt. 1561-től lett a szigetvári vár főkapitánya. Ő alapozta meg a Zrínyi-család nagyságát és befolyását, ő viselte először a báni méltóságot, és ő kapta a magyarországi befolyást megalapozó vagyont is.
A szigetvári ostrom tanulságaként elmondható, hogy saját elveit és értékeit egy nagy birodalom jeles uralkodója és egy közép-európai hős az életénél is fontosabbnak tartotta.
(Források: A magyarok krónikája, Budapest 1995; Zrínyi Miklós - A szigetvári hős (Múlt-kor történelmi magazin melléklete 2016; www.rubicon.hu (Tarján M. Tamás: 1566. augusztus 6. - Szulejmán ostrom alá veszi Szigetvárt)