A Szörny Rt másfél órája ugyanis magával ragadja mindazokat, aki szeretik a nevetést, a szellemes ötleteket és rendelkeznek némi fantáziával. Ennek a filmnek van egy klasszikus előzménye: Michael Ende Momo című regénye, amely arról szól, hogy egy városban titkozatos emberek megveszik, elrabolják az emberek idejét - életét. S ebből az időből éltetik, működtetik a titkozatos szervezetet, a gépezetet egész addig, amíg a gyerekek - Momo vezetésével - fel nem lázadnak ellene.

Nos a Szörny Rt.-ben is valami hasonló történik, azzal a különbséggel, hogy itt egy nagyüzemi szörny kezd el deviánsan viselkedni, amitől aztán kicsit átformálódik a (szörny)világ. Van egy Mrozek- novella, azt hiszem Barrikád a címe, és arról szól, hogy valaki egy idő után megúnja a tiltakozást és kiveszi az utcai torlaszból a saját kis sámliját, ettől aztán az egész építmény összedől. A mi, lázadó szörnyünk is hasonlót tesz, csak pozitív előjellel: igen, néha csak el kell tudni kezdeni nemet mondani, s a folyamat megindul… Nem azért mondom, de a film nézése közben nekem Chaplin Modern idők-je is eszembe jutott, s az a tapsztalatom, hogy ha egy film nézése közben ennyi mindenre gondolok, akkor az általában egy jó film.

Egyébként lehet rossz egy olyan film, amelyik azt üzeni - egyebek közt -, hogy gyereknevetéssel többre jutunk, mint gyereksírással?