Jól ismerjük azt a jelenséget, mikor egy videojáték, könyv, sportjáték tevékenységében úgy elmerülünk, hogy szinte megszűnik számunkra a külső világ. Amikor néhány töredékmásodpercen múlik a játék kimenetele, az ember képes olyan módon összpontosítani figyelmét, hogy szinte valamennyi szellemi kapacitása a feladat megoldására irányul. Ilyen állapotban akár étlen-szomjan is képesek vagyunk (fél) napokat a játéknak szentelni.

Hippokratész alaptípusai

Az egyes emberek azonban különbözőképpen és eltérő mértékben képesek összpontosításra. Az alkattan feltárta azokat az összefüggéseket, melyek az egyes ember alkata, és figyelmének természete között állnak fenn. Mindenki számára fontos, hogy tisztában legyen saját figyelmének természetével.

Még Hippokratész írta le azt a négy alaptípust, melyeket melankolikus, szangvinikus, kolerikus és flegmatikusként ismerünk. Ő ezekben érzelmek és cselekvés viszonyát vizsgálta. Később Pavlov ezekhez az alkatokhoz négyféle idegrendszeri típust társított, a fenti sorrendben: gyenge, élénk, féktelen, nyugodt. A kolerikus vagy féktelen egyének képesek több dologra is koncentrálni, ám figyelmük ingadozó, és munkakezdésük is hol erősebb, hol gyengébb összpontosítással párosul. A figyelem erősen kiül arcukra, szemük a tanárra tapad. A szangvinikus vagy élénk egyének képesek zajban is erősen koncentrálni, figyelmüket meg tudják osztani, unalmas munka estén azonban hamar elkalandoznak. A flegmatikus vagy nyugodt emberek figyelmüket képesek hosszan összpontosítani, kissé lassabban váltanak különböző témák között, ám mivel nem jár feszültséggel, a koncentráció nem fárasztja őket. Gyakran szinte figyelmetlennek látszanak e nyugalmuk miatt, a koncentráció jegyei nem ülnek ki arcukra. A melankolikus vagy gyenge idegrendszerű emberek figyelmüket nem képesek megosztani, fontos számukra, hogy legyen idejük belejönni a munkába. Lassan váltanak különböző témák között, megszokott és nyugodt körülmények szükségesek számukra az optimális hatásfok eléréséhez. Figyelmüket megzavarja, hogy belső élményeikre erősen koncentrálnak, a figyelem külső jelekben szegényes.

Nyelvvizsga

Az olvasott szöveg elsajátításának menetében kulcsfontosságú, hogy a szaknyelven regressziónak nevezett jelenséget kiküszöböljük. A regresszióban az olvasás figyelmetlen, ezért újra és újra visszatér a már olvasott szöveghez. Annak értelme ezáltal összezavarodik, az olvasás ideje megnyúlik, hatásfoka drasztikusan romlik. A regressziót kétféle módon küszöbölhetjük ki. Először is szoktassuk hozzá magunkat az egyszeri, figyelmes olvasáshoz azzal, hogy adott idő alatt olvasunk el egy szöveget, majd összefoglaljuk - ehhez egy-két perc alatt elolvasható szövegek felelnek meg. Ilyen szövegekkel egyes nyelvvizsgákon is találkozunk (pl. TOEFL). A másik módszer, hogy figyelmünket előre aktiváljuk. A szöveg címe és előzetes ismereteink alapján elgondoljuk, mit tartalmazhat az adott szöveg, majd olvasás közben összevetjük a kettőt. Ezáltal a figyelem végig ébren marad, vitatkozunk a szöveggel. Ha a gondolatmenet bonyolult, rövid visszalapozás és összefoglalás után folytassuk az olvasást. Ezekhez a gyakorlatokhoz a kereskedelemben manapság kapható "olcsó" intelligencia-tesztek tökéletesen megfelelnek, hiszen adott idő alatt kell teljesíteni bizonyos mennyiségű feladatot. A figyelem javulásával mintha intelligenciánk is javulna - ez azonban inkább a tesztek megbízhatatlanságát mutatja, mint az okosodást, amire egyébként sincs szükség. A gazdaságos felhasználás elegendő lesz.

Fejlesszük a figyelmünket!

A figyelem képessége gyakorlás útján jelentősen fejleszthető. Akár 12-13-szoros hatékonyság- és pontosságnövekedést is elérhetnek azok, akik folyamatosan használják bizonyos képességeiket. Ezért először is ki kell választani, mely területeken akarunk fejlődni, majd ezeket folyamatosan tesztelni. A fejlődés ugyanis meghozza a kedvet a további fejlesztésre. Minden megfigyelésünket foglaljuk szavakba, lehetőség szerint írjuk le. Ez elősegíti az emlékezést és a tudatosítást. Mihelyt lehetőség nyílik rá, a szöveg totális megfigyeléséről át kell térni az analitikus megfigyelésre: ilyenkor már nem a teljes szöveget, hanem az ismereteinktől való eltérést rögzítjük. Ehhez mindig előre össze kell foglalni az adott tárgyra vonatkozó ismereteinket. Hasznos, ha egymás helyesírását javítjuk. Ilyenkor már ismert szabályokat kell erős összpontosítás mellett alkalmazni, és a sebesség növekedése jelzi fejlődésünket. Mindezek alapján tehát azt mondhatjuk, hogy a tanulás körülményeinek megteremtése kulcsfontosságú. Az is rendkívül fontos, hogy a megfelelő módon üljünk neki a tanulásnak - rossz kezdést csak rossz vagy még rosszabb folytatás követhet. Ha viszont erős elhatározással és jó összpontosítással kezdünk a tanulásnak, az sokkal hatékonyabb és gyorsabb lesz, nem beszélve arról, hogy így élvezetes is. (he, s)