Az évezredes megfigyelésnek, együttélésnek köszönhetően az emberek bizonyos jelzőket aggattak egy-egy állatra. Már egy kisgyerek is tudja, melyik jószágtól milyen tulajdonságot várhat, ami nem is baj, egész addig, amíg azért kezdi el utálni a macskákat, mert nem hűségesek, a pit bullokat pedig azért, mert támadnak.

Köztudott, hogy a denevér vérszomjas, a polip gonosz, és biztosan az összes hajót a tenger fenekére rántja. A szamár buta, az öszvér pedig csökönyös. A tyúknak nincs esze, a templom egere pedig szegény. A macska lusta, meg még szemtelen is, az oroszlán viszont bátor, a kutya pedig lojális. És még folytathatnánk az emberi tulajdonságokkal felruházott állatok sorát.

A lényeg az, hogy amikor állatot választunk otthonra, ne annak alapján ítéljünk, amit a mesékből megtanultunk, és ne is abból, amit az újságban olvasunk. Mivel általában csak a szenzációs esetek jelennek meg, kutyáról csak akkor hallunk, ha nekitámad egy embernek. Persze arról általában nincs szó, milyen volt az eb élete, hogy nem azért harap, mert a génjei ezt diktálják, hanem talán azért, mert védekezik.

A legjobb, amit tehetünk, hogy barátaink segítségével belekóstolunk kicsit az állattartásba. Menjünk vendégségbe macskás házhoz: ha az agyunkra megy, hogy a kandúr felugrik a pultra, vagy az ágyon alszik, talán nem ő a megfelelő állat a számunkra. Menjünk el kutyát sétáltatni ismerősünkkel, és ha úgy érünk haza, hogy de jó, hogy soha többet nem kell kimenni a parkba, akkor ne ebet válasszunk. Mielőtt azonban egy másik élőlény sorsáról döntünk, jól gondoljuk meg: akkor is kell-e, ha más az illata, mint a miénk, és ő úgy szeret, hogy képen nyal.

Vagy épp bebújik a gatyánk szárába. Mert amint megteszi, már nem lehet ellenállni neki.