A Szent Lajos király hídja egy este alatt elolvasható, de nem azért, mert könnyű olvasmány. A Szent Lajos király hídja olyan kérdésre keresi a választ, amire mindenki gondol élete során, ami mindenkit megérint, megtalál. Meddig él az ember? Ki és mi szab határt annak az egyedi és megismételhetetlen történetnek, amit úgy hívunk: élet?
Wilder az 1935-ben írt regénye előszavában így fogalmaz: „Egyesek azt mondják, hogy ezt sohasem ösmerhetjük meg, s hogy mi az isteneknek olyanok vagyunk, akár a legyek, melyeket kisgyermekek egy nyári napon agyoncsapnak, mások pedig velük ellentétben azt állítják, hogy a verébfinak se hullhat ki egyetlen tolla anélkül, hogy Isten ujja ne érintené.”
A zseniálisan egyszerű kerettörténet –leszakad egy híd, s a rajta épp áthaladó öt ember életét veszti -, adja azt a formát, amely lehetőséget ad e nem mindennapi vizsgálódásra. S nem akármilyen nyelvezeten, Kosztolányi Dezső fordításában. Láng György – lapunknak adott interjújában így fogalmazta meg a könyv nyomán maga számára levont tanulságot: addig élünk a földön, amíg nem teljesítjük küldetésünket. Hogy így van-e, hogy igaz-e, döntse el ki-ki maga. Talán könnyebb lesz a döntés, ha elolvassa hozzá a Szent Lajos király hídját, amit talán nem véletlenül nem is oly rég jelentetett meg az Édesvíz kiadó.
R. G.
