Ha a cégnek van egyenruhája, akkor kötelező az uniformis, néhány munkakörben védő öltözék, vagyis munkaruha ajánlott. Ezeket úgy kell variálni, testre szabni, hogy a legjobban álljon rajtunk. A nők icipici kiegészítőkkel színesíthetik.

Ha nincs kötelező viselet, akkor az elegancia a mérvadó az üzleti életben, de ezen túl is van egy nagyon fontos szabály: az udvarló, hódító férfiasság, avagy a kihangsúlyozott nőiesség többet árt, mint használ. A bódító pacsuliillat, a nő titkolt szexualitását felébresztő bergamot, az ing alól kikandikáló buja mellkas szőrzet, elvonja a figyelmet a munkáról, de ugyanakkor a fedetlen keblek látványa, megbéníthatja még a nagyfőnököt is, hiszen ő is férfiból van. Az se tanácsos, ha a férfi munkatársak egész nap azon törik a fejüket, és komoly téttel járó fogadást kötnek, vajon Micikén van-e bugyi?

Az ápoltságon túl a diszkrét öltözék a helyénvaló, mely illik a környezethez, az alkalomhoz, viselőjének korához, egyéniségéhez. Egy-két jól kiválasztott kosztüm - az egyik nadrággal, a másik szoknyával - a hivatali eleganciát biztosítja, és mindenkinek jól áll. A kosztüm, a blúzok fazonját, színét kell a testalkathoz és az egyéniséghez illően, jól megválasztani. A férfiaknál könnyebb a helyzet, az öltönyt inggel, nyakkendővel variálhatják. Mindkét nem esetében figyeljenek arra, hogy a ruhák jó minőségű anyagból, jó szabással készüljenek, színben, anyag-típusban összhangban legyenek.

A nőknél tilos viselet a protokolláris munkakörben a papucs, ami nem takarja a sarkat, a farmer és a gyűrt anyagból készült ruha, szoknya, nadrág, a mélyen kivágott blúz és ruha, a kézzel kötött vastag pulóver. Kerülendő a testre feszülő ruházat, a miniszoknya. A mini, ugye, relatív fogalmom, az elfogadott méret: térd felett 8-10 centi.

Régebben a protokoll kategorikusan ellenezte a nőknél a nadrágviselést. Ma más nincs így, nyugodtan viseljen nadrágot, csak kerülje a domborító, feszülős típust, és a rövid derekú blúzt, viseljen blézert!

A férfiak hivatalos öltözékben tiltó listán szerepel a farmer, a garbó, a pulóver, a kötött mellény, a kívül hordott ing, a bőrzakó és a bőrnyakkendő, a fehér, a színes, a vastag zokni, a dzseki, az anorák és az edzőcipő.

Az elegancia legfőbb ismérve a harmónia, figyeljenek arra, hogy a nadrágszár ne harmonikázzon a cipőn, de a zokni se látszódjon ki alóla. Tudjuk, hogy nem szeretnek táskát hordani, és a szükséges kellékeket, mint slusszkulcs, rágó, pénz, zsebre vágják, csak ügyeljenek arra, hogy nem mutat jól a kitömött zseb.

Akinek csak kevés ruhára telik, kerülje az erős, rikító színű és feltűnő fazonú öltözéket, mert a második felvételnél azt a benyomást kelti, hogy mindig ugyanazt viseli. Ne feledjék, a gazdag ruhatárat helyettesíti a fantázia.

(Forrás: Lőcsei Judit: Etikett és a protokoll alapjai, Budapest, 2001)