Kétféle fogást azonban feltétlenül meg kell eredetiben kóstolni, ha Spanyolországban járnak.

Az egyik a legendás "paella". Spanyolországban gyakorlatilag nemzeti eledel, nem csupán a reklámok nagyítják fel népszerűségét. Az egyszerű falusi vendéglők - ahová a helybeliek is járnak, ebédelni, vacsorázni - és az ínyenc éttermek étlapján egyaránt szerepel. Elkészíti módja változatos, alapvető elemei azonban mindenütt állandóak: mindenféle tengeri finomság (rák, fekete kagyló, tintahal, apró haldarabok), csirke, rizs és sáfrány. Ja, és természetesen a szintén legendásan finom olíva olajukat használják az elkészítéshez. Összetettségéhez képest egyszerűen és viszonylag gyorsan elkészíthető.

Spanyol szakértők szerint a legfinomabb a Valencia-i paella. Ebben az említett összetevőkön kívül "chorizo" (tipikus spanyol kolbászka), sonka, sertéshús, zöldbab (Valencia környéke híres e zöldségről) és sárgarépa is van.

Egy spanyol séf szerint paellát először a halászok készítettek. A történet szerint, amikor hajnalban a halászok kikötöttek hajóikkal, és átválogatták a zsákmányt, rengeteg sérült darabot találtak, amit nem lehetett eladni a piacon. Kidobni sajnálták, hiszen nem voltak olyan gazdagok. Ezért tűzet raktak, s fölé tettek egy nagy, kétfülű, nem túl mély, lábos szerű serpenyőt, a "paellera"-t. Innen ered az étel neve. Az eszköz pedig, még a rómaiak idejéből maradt fenn. Hasonló edényben készítették az Isteneknek az áldozati ételeket.

Az igazi paella ezért ma is ebben az edényben, nyílt tűzön készül.

A másik - nekünk talán szokatlan, ám igen finom étel - amit érdemes megkóstolni a "gaspacho". Friss paradicsomból, főzés nélkül készülő, hidegen tálalt paradicsomleves.

Ez is szinte nemzeti eledel. Nem csupán minden étterem étlapján szerepel (különböző gazdagításokkal), hanem a spanyol családok asztalán is a leggyakrabban előforduló levesféleség.

Jó étvágyat, jó utat Sapanyolországan!