Tracie Wrightnál 15 éves korában policisztás petefészek szindrómát diagnosztizáltak. Az orvosok már akkor felkészítették rá, hogy szinte nulla az esélye annak, hogy valaha is természetes úton teherbe eshet, ő azonban mégis bízott abban, hogy megtörténik a csoda.
Tracie és párja, Paul 1993 őszén házasodtak össze és azonnal szerettek volna kisbabát. Hét éven át próbálkoztak természetes úton, de az asszony azonban nem esett teherbe. 2000-ben úgy döntöttek, megpróbálkoznak a mesterséges megtermékenyítéssel. A petefészek működését stimuláló gyógyszerekre azonban a nő szervezete rendkívül rosszul reagált. Az orvosok figyelmeztették, hogy az életét kockáztatja, ha folytatja a kezelést.
A házaspár ezek után többé nem próbálkozott mesterséges eszközökkel, valahol talán már fel is adták. Ám 2006-ban Tracie egy nap rosszul lett a munkahelyén, a vizsgálatok pedig kiderítették: gyermeket vár. Csakhogy a 11. héten elvesztette a magzatot. „Borzalmas volt, összetört a szívem. Már azt hittem, eljött az idő, végre gyermeket szülhetek. Millióhoz egy volt az esélyem, hogy anya lehetek, és ez is elveszett” – mondta az asszony a Daily Mailnek.
Így viszont már egyértelmű volt, hogy képes teherbe esni, ami öt újabb év után megismétlődött. A 20. heti ultrahangon még minden rendben volt, s kiderült az is, hogy kisfiút vár. Négy héttel később jött az újabb rossz hír: az asszonynál veseelégtelenséget diagnosztizáltak. Joshua végül a 27. héten, mindössze 90 dekás súllyal világra jött. „Feküdtem az intenzív osztályon és képeket hoztak róla. Emlékszem, annyira büszke voltam! Az orvosok azt mondták, nagyon jók a túlélési esélyei.”
A kisfiú 32 napos korában azonban hirtelen válságos állapotba került, az orvosok szerint egy ritka bélbetegség támadta meg. „Minden olyan gyorsan történt. Hat órán keresztül keményen harcolt, aztán a karjaimban örökre elaludt. 17 évet vártunk a fiunkra, és ennyire hamar elveszítettük. Bár csak 32 napig lehettem anya, sohasem felejtem el Joshuát. Minden egyes pillanat becses a számomra, amit vele tölthettem.”
A polycisztás ovárium szindróma (PCOS) az egyik legjobb példa arra, hogy a meddőség kezelésében a magányos szakemberek kora lejárt, hiszen szakmai összefogás nélkül lehetetlen egy ilyen összetett problémát hatékonyan kezelni. Mint minden esetben, itt is az a legfontosabb cél, hogy a jövendőbeli édesanya egészségét a lehető legjobban helyrehozzuk, hiszen így lesz a legnagyobb az esélye annak, hogy egészséges gyermeke születik. Maga a szindróma egyébként rengeteg nőt érint, ugyanis a probléma gyökere egy olyan hormonrendszeri betegség, amely világszerte a becslések alapján mintegy 5-10 millió nőt érint, és a női meddőség hátterében is igen gyakran szerepel.
Az első lépés a PCOS pontos diagnózisa, amelynek előjele lehet az ovuláció hiánya, a rendellenes, vagy hiányzó menstruáció (amenhorrea), az elhízás, a férfias jellegű szőrzet és a kopaszodás megjelenése, illetve maga a meddőség is. Hüvelyi ultrahang vizsgálat segítségével pedig egyértelműen igazolható, hogy a petefészkek megnagyobbodtak, és számos kis tüsző (6-10 mm) található bennük a petefészkek széli részein.
Ha a PCOS már igazolódott, akkor több lehetőség közül választhatunk, hogy milyen módon segítsük a baba megfoganását. Ezekben az esetekben a páciens is sokat tehet azért, hogy megnövelje az esélyeit, például dietetikus segítségével megfelelő étrendet alakíthat ki, amely szintén kedvezően hathat a gyermekvállalásra. A PCOS kezeléséhez emellett mindenképpen érdemes endokrinológus segítségét kérni a gyógyszeres kezelés felállításában, illetve ún. laparoszkópos beavatkozással, a petefészek-drilling technikával is javítható a petefészek állapota.
A fenti eset szomorú, de szemléletes példa arra is, hogy sok esetben több egészségügyi probléma állhat a meddőség hátterében. Itt is elképzelhető, hogy a PCOS mellett esetlegesen genetikai betegség is szerepelhet, vagy egyéb nőgyógyászati megbetegedés, ezt azonban csak további szakmai vizsgálatokkal és más szakterületek specialistáinak bevonásával lehet eredményesen igazolni.
Összességében fontos a pozitív hozzáállás, de semmilyen esetben nem érdemes hét évet várni, ha valakinél késik a gyermekáldás, hanem a pár mindkét tagjának érdemes kivizsgáltatnia magát. Ezt már számos kutatás igazolta, sőt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is kimondja, hogy egy év rendszeres, fogamzásgátlás nélküli nemi élet mellett be kell következnie a vágyott gyermekáldásnak. – tudhattuk meg Dr. Vereczkey Attilától, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet meddőségi specialistájától.
