Évekkel ezelőtt történt, hogy egy holland fiú beleszeretett levelező társába, egy magát 19 évesnek hazudó amerikai lányba. Két éven át, fülledt erotikájú leveleket váltottak, s a fiú hosszú ideig könyörgött a lány címéért és a személyes találkozóért. Fenyegetőzött öngyilkossággal, sőt komoly szándéka jeléül még a kezét is megkérte. A lány azonban ügyesen húzta az időt. A fiú közben nyomozni kezdett a világhálón, mert néhány gyanús egybeesés miatt feltűnt a lány más csoportokban való jelenléte is. Végül rá is talált szerelmére, aki tőle alig pár száz kilométerre lakott, s akiről legnagyobb megdöbbenésére kiderült, hogy egy idős német férfi! A felelősségre vonás és szóváltás közepette megölte az őt átverő "szerelmét", majd tettétől elszörnyedve öngyilkos lett. Az interneten közzé tette búcsúlevelét, melyben megírta történetét és bocsánatot kért szüleitől az okozott fájdalom miatt.

Az utóbbi évtizedek technikai fejlődése lehetővé tette, hogy az internet világában is megjelenjen a megkonstruált "én". A különböző chat csoportok a hálózaton kommunikálnak egymással, kitalált "nick"-en, néven, és általában soha nem látják egymást. Ugyanaz az ember így különböző társaságokban, különböző neveken iratkozhat fel, és hol fiúnak, hol lánynak, és különböző életkorúnak mutathatja magát. Az egyiken szende nyusziként ismerik, a másik közösségben pedig buja obszcénnak. A lelepleződés esélye gyakorlatilag nulla!

"Az internet a felnőttek számára biztosítja azt, amit a gyerekeknek már egészen kicsi koruk óta gyakorolhatnak, és ez a szerepjáték."- írja Kozák Gyula hazugságokról szóló könyvében.

Vajon mi késztet komoly felnőtt embereket arra, hogy más bőrébe bújjanak és ebben a megváltozott szerepben évekig bolondítsák levelező partnereiket? Ezt még a pszichológusok is vizsgálják.

A chatesek körében azonban ez elfogadott, mindaddig, amíg nem ütközik a netikett (internetes etikett) szabályaival. De ha valaki átlépi az elvárt normákat, azokat kiközösítik.(Teletömik postaládáját mindenféle szeméttel, leveleit nem engedik a hálózatra.) Igyekeznek megszabadulni tőle, mert a játék csak egy bizonyos pontig mehet csak, azon túl a "játékos" már méltatlan a további részvételre.

De a chat-es szobákon kívül ott vannak még az ismerkedős, párkapcsolatot kereső oldalak, a kiváló munkalehetőségekkel elkábító ígéretek, a megtévesztő reklámok, ajánlatok, és az álmokat, vágyakat teljesítő, titkokat felfedő emailek.

Pórul járhatunk, ha nem ismerjük fel ezek hazugságtartalmát.

Azért megpróbáltam elképzelni, milyen elviselhetetlen lehetett a történetben szereplő fiú fájdalma... Megalázták, legemberibb érzéseivel játszottak, ő pedig megszégyenülve a tragikus befejezést választotta.

Szélsőséges példa? Lehet.

De mindenképpen tanulságos, hogy végre felismerjük hazugságaink határait. Már ha képesek vagyunk erre.

Azért csak óvatosan az átverésekkel, mert sosem tudhatjuk, mikor válhatunk mi magunk is áldozattá. Itt a neten is...