Lehet, hogy elkeserítő, de akkor sem fog menni. A kutya ott van elásva, hogy nem tervezzük meg jól a változtatás folyamatát. Egyből Himaláját akarunk megmászni, amikor csak egy dombra futja az erőnkből. A dombot még el is tudjuk hinni, hogy menni fog, de a Himalája…? Az maximum rövid távon, amíg nem szembesülünk a „szörnyű” valósággal: arra még nem vagyunk képesek.
Jó ötlet a változás, és a nagy célok felállítása. Ami szükséges az eléréséhez, hogy alcélokat is felállítsunk. Ha tisztában vagyunk vele, hogy mi az, aminek a megugrása még belefér a képességeinkbe, akkor az lehet a nagy célhoz vezető következő lépés. Ha egyszerre túl sokat akarunk, akkor törvényszerűen érkezik a kudarcélmény. Ez jelzi vissza nekünk, hogy még nem tudunk eléggé hinni önmagunkban, vagy csak még nem sajátítottuk el célhoz szükséges képességeket - figyelmeztet Polla Adrienn tanácsadó szakpszichológus.
Álljon itt egy példa a kevésbé átgondolt újévi fogadalmak szemléltetésére, a sokszor emlegetett lány esetével, aki le akar fogyni:
A lány némi tipródás után eljut odáig, hogy készen áll az újévi fogadalomra: lead 20 kilót. Éjfélkor megfogadja, hogy így lesz. Megkönnyebbül, és érzi, jó úton van, mert végre tudatosan foglalkozik a fogyással. Mivel minél előbb meg akarja valósítani a tervét, úgy dönt, hetente 3x fog konditerembe járni, és rendszeres diétát tart. El is kezdi a folyamatot. Kezdetben gyorsan érik az örömök, 1 hét alatt lemegy 2 kiló. Ez tovább erősíti az önbizalmát: van értelme a dolognak! Az ezt követő héten azonban semmit sem fogy. Hiába minden, úgy eszik, ahogy kell, és annyit is edz, amennyit eltervezett, semmi. Ettől már megfordul a fejében, hogy valami nem oké. A következő héten 1 kiló megy le. Ez is semminek tűnik. A lelkesedése a harmadik hétre már nagyjából a nullánál van, és a diéta is kezd komoly kihívást jelenteni. Még két hétig folytatja a dolgot, de már számít a kudarcra, így néha az is belefér, hogy egyen némi édességet, amikor nem kellene. 1 hónap leforgása alatt meg is szűnik minden motivációja, és belátja: ennek semmi értelme, így nem lehet lefogyni. Abbahagyja.
Mit rontott el a leányzó, mire nem figyelt oda eléggé?
Nem építette fel a folyamatot tudatosan, a vágyai vezérelték a cselekedeteit. Túl sokat vállalt be az elején, nem gondolva arra, hogy a szervezetének szüksége van az átállásra, éppúgy, mint a gondolkodásmódjának. Ezeknek nem hagyott időt, így könnyen jutott arra, hogy kudarcra van ítélve a helyzete. A kitartás a helyes rendszerezés és felkészülés esetén lett volna fenntartható.
Az újévi fogadalmak tekinthetőek céloknak. A célok megvalósításához változtatásra van szükség. A változtatáshoz mind agyunknak (hozzáállásunknak), mind fizikumunknak fel kell készülnie. Ehhez időre van szükség. Nem érdemes rögtön a közepébe vágni a célnak anélkül, hogy jól átgondolt tervvel tennénk azt pl. hozzászoktatjuk magunkat a diétához.
A cselekvési terv készítésének szakaszai:
- Mi a célom pontosan? (Pl. mit, mikorra, mennyit stb.)
- Mit kell tennem ahhoz, hogy a célom elérjem? (Várhatóan kb. 3-4 válasz.)
- Mit kell tennem ahhoz, hogy a 2. pontban felsorolt célokat elérjem?
- Mit kell tennem ahhoz, hogy a 3. pontban felsorolt célokat elérjem?
A kérdések addig ismétlődnek, ameddig olyan kicsi célokká változnak, amelyek megvalósításában és elérésében már őszintén tudunk hinni pl. reggel beveszek 2 új vitamint. Ha így lépésről lépésre haladunk felfelé a szintekkel, mindig úgy fog tűnni, hogy csak kis erőfeszítéseket teszünk. Ez azért van, és azért jó így, mert amit már megoldottunk, amire képesek vagyunk, az már működik, abban már tudunk hinni, hogy máskor is megcsináljuk. A következő lépés ezért mindig egyszerű lesz.
Ezzel a módszerrel szenvedés nélkül, jókedvvel érhetjük el azt, amire vágyunk!
(Forrás: pszichologuskereso)
