A zarándoklat mint olyan elsősorban a hívő emberek életében bír nagyobb jelentőséggel. Vagy legalábbis bírt addig, amíg a spanyolországi El Camino nem lett ennyire divatos az elmúlt években. Az „El Camino: Az út, ami hazavisz” című sikerkönyv szerzője, Sándor Anikó(Facebook: Sándor Anikó szerzői oldala) egész életét megváltoztatta a döntés, hogy részt vesz a több száz kilométeres zarándoklaton.
Összefoglalnád pár mondatban, mit adtál fel a régi életedből az úton tapasztaltak hatására?
– Alaposan átalakult az életem. Nagy tapasztalat volt a 40 nap, egy szál hátizsákkal. Az Úton valódi tartalmat kapott a frázis, hogy a boldogság nem pénzen múlik. Amit napközben elkoszoltam, azt este kimostam, ennivalót csak annyit vettem, amennyire éppen szükségem volt. Minimális pénzből éltem, mégis boldog voltam. Ez aztán a helyére tett sok mindent az értékrendemben. Két hónappal a zarándoklat után eladtam elegáns, nagypolgári lakásomat, és beköltöztem egy kisebbe, szerényebbe. Az autómat lecseréltem egy kisebb, alacsonyabb fogyasztásúra. Megváltam a költséges biztosítások többségétől, a gigacsomagoktól, az ilyen-olyan előfizetésektől, és egy lényegesen egyszerűbb életvitelre rendezkedtem be. A ruháimat is kiválogattam, a felesleget elajándékoztam. Az maradt csak meg, és mindenből csak annyi, amire valóban szükségem van. Látom a környezetemben élőket, amint fáradtan hajszolnak valamit, amit már megnevezni sem tudok, annyira távolinak tűnik, hogy valaha én is így éltem. Nem tehetek többet értük, mint hogy elmondom nekik: lehet másképpen is!
Azóta coachként, életvezetési segítőként is dolgozol. Az úton tapasztaltak egy életre feltöltöttek, vagy tervezed még, hogy ismét elmész az El Caminóra?
– Következő évben újra visszatértem az Útra, de ezúttal nem mentem végig. Úgy éreztem, máshol van dolgom, ezért tíz nap után hazajöttem. Tavaly pedig végig gyalogoltam a Magyar Caminón, amely a Lánchídnál kezdődik és Lébényben, a Szent Jakab templomban ér véget. Odafentről egy ideje egyébként csodálatosan gondoskodnak rólam, mert ez az út végül egy eleven „szakmai gyakorlat” lett, újdonsült hivatásomhoz, az életvezetési segítéshez. Ezúttal ugyanis úgy alakult, hogy társa lehettem a bajban egy férfinak, aki nem hitt semmiben, sem magában, sem Istenben, valahogy mégis a magyar Szent Jakab útra sodródott. Néhány hónap múlva megváltozott az élete, kilábalt az addig reménytelennek látszó helyzetéből. Ebből a zarándoklatból született a „Magyar Camino - A magad útján” című könyvem. Ami pedig a visszatérést illeti: biztos, hogy visszamegyek még valamikor. Amit ott kaptam, az életre szóló muníció, olyan tapasztalat, amelynek eredményeként teljesen átalakult az a materialista világnézet, amiben felnevelkedtem.
