A legtöbb utazási iroda kínálatában ilyen struktúrájú utakat találunk, úgyhogy könnyedén meg is spórolhatjuk a szervezés fáradalmait. Az idegenvezetés és a szervezett út azért is ajánlott, mert a nyugat-európai viszonyokhoz szokott turistát sok kellemetlen meglepetése érheti, ha vezető nélkül vág neki a Fekete Kontinens arab térségeinek.
Az első állomás általában Kairó. A város túlzsúfoltsága miatt (22 millióan lakják) leggyorsabban az utcák felé épített "felüljáró komplexumokon" lehet haladni. Ez nem csak praktikussága miatt kedvező a szigorúan beütemezett programmenetű turistacsoportoknak, hanem azért is, mert innen átfogó képet kapunk Kairó utcáiról. Európai szemmel ez a látvány maga a megtestesült káosz: lerobbant házak tetején pöfékelő arabok legeltetik (?) kecskéiket, miközben két sarokkal arrébb a legmodernebb technikával épült irodaház falán Adidas neonreklám villog.
A főváros legfontosabb látványosságai egyértelműen a Gizai Piramisok, a Szfinx, az Egyiptomi Múzeum és a Mohammed Ali mecset. Ha szerencsénk van, akkor utazási irodánk olyan extra programokat is beiktat a műemlék túrába, mint a papirusz vagy parfüm készítő műhelyben tett séta. Ez utóbbiban olyan világhírű márkák esszenciáit vásárolhatjuk meg, mint a Kenzo vagy a Dior. Mivel a műhelyek személyzete tisztában van a turisták vásárlási hajlandóságával, ezek a programok egyben spontán bemutatók is az arabok híres-hírhedt üzleti érzékéről. Ez nem vicc, senki sem távozhat üres kézzel!
A Kairóban eltöltött két-három nap után a következő állomás általában valamelyik Nílus parti város, ahonnan hajóval folytathatjuk utunkat a kontinens belseje felé. A folyó menti leghíresebb műemlékek Luxorban, Karnakban és természetesen a Királyok Völgyében találhatóak. Jó tanács: az ókori templomok látogatásakor mindenképp viseljünk a fejünkön baseball sapkát vagy kendőt, mert a hőmérséklet elérheti akár az 50 fokot is, és a nap sugarai olyan erősen tűznek, hogy még a meleget legjobban viselő látogatókat is az ájulás környékezi.
Esténként, amikor a hajó kiköt, vágjunk neki az épp aktuális város bazárának, ahol, ha elég kitartóan alkudozunk, potom összegekért juthatunk hozzá kézi hímzésű ruhákhoz, egzotikus fűszerekhez, réz és ezüst ékszerekhez. A nők álljanak a sarkukra, hiszen minden egyes mosoly egy tizeddel lejjebb viszi az induló árat! Egyszer például sikerült ruhát vásárolnom körülbelül 20 fontért (egy egyiptomi font kevesebb, mint 36 forint), az árus fiú a hiányzó összeg helyett pedig elfogadott egy csomag zsebkendőt, egy öngyújtót, egy csomag rágót és egy tollat.
Azonban nemcsak kikötéskor kerülhetünk közelebb ahhoz, hogy fogalmat alkossunk a mai Egyiptomról. A Níluson hajózva a parton gyakran látni falukat, melyek által betekintést nyerhetünk egy átlagos egyiptomi kisebb település életébe. Nem mondom, hogy szívderítő látvány, hiszen a falu megnevezés helyett helytállóbb a nyomortanya definíció, viszont ez az iszonyatos szegénység is hozzátartozik a XXI. századi Egyiptom életéhez.
A körutazás utolsó állomása általában valamelyik Vörös-tengeri nyaraló város, mint például Hurgada. A hotelek minden igényt kielégítenek, hatalmas medencékkel, esti programokkal és sportolási lehetőségekkel várják az ide látogató turistákat, de legnagyobb kincsük nyílván a tenger.
