Az inkontinencia kapcsán sokszor hallunk arról, hogy a betét a végleges megoldás. Valóban nincs más lehetősége az inkontinenciában szenvedőknek?

Vannak sajnos olyan helyzetek, amikor valóban nincs más megoldás, például egy bizonyos életkor után az ember olyannyira mozgásképtelenné válhat, hogy fizikálisan alkalmatlan a mozgásra. A betét, vagy pelenka azonban mindig a legutolsó megoldás, én kudarcként élném meg, ha egy fiatalabb páciensnek ezt kellene felírnom.
 

Milyen lehetőségei léteznek a vizelettartási zavarok gyógyításának?
Ez nagyban függ az inkontinencia típusáról, ezért a kezelés megválasztása minden esetben a pontos kivizsgálással kezdődik. Ennek során kiderül, hogy a páciens pontosan milyen típusú inkontinenciában szenved, és így tudjuk kiválasztani a hatékony kezelési megoldást.
 

Milyen típusokat lehet elkülöníteni?
Megkülönböztethetünk stressz inkontinenciát, illetve késztetéses (urge) inkontinenciát, de előfordul úgynevezett kevert típus is. Stressz inkontinencia akkor fordul elő, ha megnövekedett hasi nyomás hatására elcsöppen a vizelet. Itt olyan egyszerű, hétköznapi dolgokra kell gondolni, mint például a sport, a nevetés, vagy akár a köhögés. Ennek hátterében az áll, hogy a húgycső alátámasztására szolgáló kötőszövet és izomzat meggyengül.
A másik típus a késztetéses inkontinencia, amelynek tünete, hogy az érintett egyfolytában úgy érzi, hogy ürítenie kell a vizeletét. Ez odáig fokozódhat, hogy akár éjszaka többször is fel kell kelnie, de akár még így sem ér ki időben a mosdóba, amely hosszú távon testileg és lelkileg is egyaránt nagyon megterhelő lehet. Ennek hátterében a húgyhólyag beidegződésének ideiglenes, vagy végleges változása áll.
 

Milyen megoldások léteznek a stressz, illetve a késztetéses inkontinencia gyógyítására?
A legelső lépés természetesen a kivizsgálás, hiszen ha tünetek hátterében például egy krónikus gyulladás, húgyúti fertőzés áll, akkor egy a megfelelő antibiotikumos kezelés is segíthet. A stressz inkontinencia esetében sokszor az alternatív megoldásokat szoktam javasolni, hiszen például a kismedence izomzatának megerősítését szolgáló intim torna az inkontinencia súlyosságától függően 30-70%-ban segíthet. Fontos, hogy személyre szabott gyakorlatokból álljon, és hogy a gyógyulni vágyó legalább hat hónapon keresztül, naponta végezze, ehhez pedig nagy kitartás szükséges.

Milyen műtéti megoldás jöhet szóba, ha nem segít a konzervatív terápia?
Ha a pácienst nagyon zavarják a tünetek, és a konzervatív megoldás nem segít, akkor a szalagplasztikát szoktam javasolni, amely egy kíméletes műtéti eljárás az inkontinencia gyógyításában. A szalagplasztika lényege, hogy a hüvelyen végzett apró metszésen keresztül egy fél cm szélességű és milliméternyi vastagságú speciális hálót ültetünk be a húgycső középső része alá, amely egy olyan permanens anyagból áll, mint amelyet a sérvműtétek során alkalmazunk.
 

Mennyire kockázatos ez a beavatkozás?
Ez a beavatkozás 30-40 perc alatt, ambuláns körülmények között elvégezhető, a felépülés két héten belül bekövetkezik, ami pedig szintén lényeges szempont, hogy szerencsére nem jár komolyabb fájdalmakkal. A műtétek 90%-ban javulást lehet elérni, ez a leggyorsabb, legegyszerűbb és a leggyakrabban alkalmazott műtét. Azért is érdemes ezt a megoldást választani, mert végleges megoldást jelenthet az inkontinencia gyógyításában. Természetesen fontos beszélni a kockázatokról is, az esetek 0,5%-ban előfordulhat, hogy a szervezet nem tolerálja az idegen anyagot, ilyenkor a háló eltávolításra kerül, és megoldást keresünk.
 

Összességében mit javasol a magyar pácienseknek, ha ilyen problémával küzdenek?
Mindenképpen azt javaslom, hogy keressenek egy inkontinencia kezelésében jártas szakembert, aki a nőgyógyászat mellett urológiai képzettséggel rendelkezik. Előbbi azért fontos, mert az inkontinencia elsősorban női betegségnek számít az anatómiai felépítés és az életesemények (pl. szülés) különbségei miatt.

A Professzor Úr nemrégiben tért haza az Egyesült Államokból, ahol a floridai egyetemen az urológiai terülén végzett kiemelkedő szakmai tevékenységet. Milyen különbségeket lát az inkontinencia kezelésének módszereiben az USA-ban és Miamiban?
Amerikában azt tapasztaltam, hogy páciensek sokkal tájékozottabbak a problémáikat tekintve, mernek kérdezni a kezelőorvostól, és én itthon is erre szeretném bíztatni a pácienseket. Semmiképpen sem lenne szabad 40-50 éves nőknek betétet használni a mindennapokban, hiszen ma már számos alternatív és műtéti megoldás is létezik az inkontinencia gyógyítására.