Ez már előre sejthető mindazoknak, akik olvassák az ÉS-t, az Élet és Irodalmat, s azon belül Váncsa István fergeteges humorral megírt első oldalas jegyzeteit. Váncsáról tudni lehet –egyebek közt -, hogy igen jártas a konyhaművészetben és a számítógépes ismeretekben, valamint a keleti vallásokban. Az Informatikai Egyeztető Fórum által kiadott, és puha kötéses könyvecskéből mindez persze nem derülhet ki, viszont az kiderül, hogy a bonyolult témákról is lehet közérthetően, sőt szórakoztató módon írni. A hat fejezetre tagolt kalauz nem kevesebbet – és nem többet – nyújt, mint, hogy az internetező el tudja magát – és gépét -, valamint magát a tevékenységet helyezni abban az őskáoszhoz hasonlítható világban, amit az Internet jelent egy kezdő, vagy tájékozatlan gyakorló számára. A könyv számos linket, azaz internetes címet is tartalmaz azok számára, akik bővebb információra vágynak egy-egy téma kapcsán. S, hogy melyek a témát? Ízelítőül néhány: A világnagy pókháló (World Wide Web) születése, Címtárak keresése, Elektronikus könyvtárak, IRC, Mit szabad és mit nem? Beavatás a Váncsajáma buddhizmusba.

Kedvcsinálónak rögtön az elejéről idéznék egy részt, melyben a szerző kifejti az Internet és a nagy okotóberi szocialista forradalom közötti kapcsolatot. Eszerint a forradalom következtében”létrejött a Szovjetúnió, a szovjetek 1957-ben felbocsájtották a Szputnyikot, ettől az amerikai hadsereg vezérkara nagyon magába szállt, s a roppant ijedelem hatására elindult az Advanced Research Projects Agency (magyarul magas szintű kutatási programok intézete, rövidítve ARPA) illetve ennek hálózata, az Internet elődje, az ARPANET. Vagyis – ha így nézzük -, azt is mondhatnánk, hogy az Internet története valójában a Téli palota ostromával veszi kezdetét.”