A gyógyszerelés folyamatosan fejlődik
Míg az 1950-es években a magas vérnyomás kezelésére csak Nyugaton lehetett a korszerű gyógyszerekhez hozzáférni, addig egy-két évtized múlva már nálunk is egyre többen alkalmazták a modern készítményeket, a kilencvenes évekre pedig a vérnyomáscsökkentő szerek új generációi nem csak megelőzni, de akár kezelni is tudták a már kialakult szív- és érrendszeri szövődményeket.
Milyen gyógyszerek alkotják ma a kezelés alapjait?
A 4 fő típus
Bétaadrenerg-blokkoló szerek
Elsősorban fiatalabb vagy középkorú betegeknek, valamint szívinfarktuson átesett idősebbeknek ajánlott szerek a béta-blokkolók, amelyek a gyors pulzus- és vérnyomás-emelkedést gátolják meg. Ezt a hatást úgy érik el, hogy a vérerek falán elhelyezkedő „érzékelőket”, a béta receptorokat gátolják meg abban, hogy fogadják az adrenalin hormon „üzenetét”, vagyis azt, hogy a szívnek erőteljesebben kell dolgoznia. Így az adrenalin hiába kerül a vérbe – jellemzően a külső hatásokra történő gyors reakció miatt -, nem tudja fokozott üzemmódba kapcsolni a szívet, tehát a vérnyomás sem emelkedik.
A béta blokkolók előnye, hogy nem fokozzák a víz- és a só-visszatartást, sőt, idővel csökkenteni is lehet az adagjukat. Hátrányuk viszont, hogy a tüdő hörgőinek falában is gátolják a béta receptorok működését, ami asztmás rohamot válthat ki. Így asztmás, vagy arra hajlamos betegeknél meg kell fontolni a szedésüket.
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitását gátló szerek
Az angiotenzin, a renin és az aldoszteron mind olyan, a szervezetben termelődő anyagok, amelyek természetes módon képesek emelni a vérnyomást. Az ebbe a csoportba tartozó gyógyszerek ezeknek az anyagoknak a képződését gátolják, vagyis megakadályozzák, hogy miattuk emelkedjen a vérnyomás. Ezek a szerek ráadásul nemcsak a szívelégtelenségben szenvedőkre hatnak jól, de a magas vérnyomás miatt kialakult szövődmények kezelésében is hatásosak.
Számos gyógyszerkészítmény áll rendelkezése ebből a csoportból, éppen ezért kiválasztásuk gondos orvosi mérlegelés kérdése. Korántsem biztos, hogy a szomszédunknál bevált, az nálunk is ugyanolyan jó hatású lesz.
A kalcium-antagonista szerek
A kalcium antagonisták, vagy más néven kalcium-csatorna blokkolók gyakorlatilag lezárják a kalcium-csatornákat, amelyek az izomsejtekbe juttatnák a kalciumot. Enélkül az izomsejtek nem tudnak összehúzódni, vagyis nem tudják csökkenteni az ér keresztmetszetét, végső soron az összehúzódás helyett értágulás jön létre, ami csökkenti a vérnyomást. Ugyanezen az elven ezek a gyógyszerek a szív koszorúsereit is tágítják, ezért jól használhatók a koszorúér okozta mellkasi fájdalom megszüntetéséhez is.
A leggyakrabban alkalmazott kalcium-antagonista tabletta szétrágva igen gyorsan csökkenti a vérnyomást, így kiugrás esetén nagyon hatékony. Ugyanakkor az esetek bizonyos részében mellékhatással is kell számolni, jobbára szívdobogás-érzéssel és lábdagadással. Ennek kezelésére alkalmazandók a vízhajtók.
Vízhajtók
A vízhajtók (diuretikumok) fokozzák a só- és vizeletürítést, ezáltal csökkentik a keringő vér mennyiségét és ezzel a vérnyomást is. Ezzel párhuzamosan csökkentik az agyi szövődmények előfordulási esélyét is.
Ugyanakkor a vízhajtókkal nagyon körültekintősen kell bánni. Bizonyos szerek ugyanis a káliumot is hajtják a szervezetből, ami izomgyengeséget, szívritmuszavart eredményezhet. Az esetek többségében az így elvesztett kálium élelmiszerekkel, banánnal, babbal, burgonyával, paradicsommal is pótolható. Emellett léteznek olyan vízhajtók is, amelyek visszatartják a káliumot. Az egyébként egyszerűen szedhető és viszonylag olcsó vízhajtók általános mellékhatása lehet a vércukor-, vérzsír- és húgysav-szint emelése, éppen ezért nem mindegy, milyen alapbetegségekkel rendelkezik az adott beteg. Ebben a kérdésben kizárólag az orvosi mérlegelés dönthet.
Egy, két vagy több gyógyszer szükséges?
- A magas vérnyomás kezelését rendszerint egyetlen szerrel kezdjük el, hogy megfigyelhessük az adott személy reakcióit, bár ma már vannak korszerű, fix gyógyszerkombinációk. Éppen ezért szükségesek a rendszeres kontrollok, amelyek során ellenőrző vizsgálatokat végzünk és persze a szubjektív tapasztalatokra is kíváncsiak vagyunk – hangsúlyozza dr. Vaskó Péter, a Kardioközpont szakorvosa. – Később, az egész életen át tartó terápia során természetesen bármikor előfordulhat a szedett szerek dózisának megváltoztatása, gyógyszercsere vagy kombinációk bevezetése. Ráadásul egyre több készítmény áll a rendelkezésünkre, a legújabb szerek egy jelentős része például az idegrendszer különböző helyeiről kiáramló, vérnyomás- és pulzusemelő impulzusokat csillapítja. Ezen kívül elérhetők más vérnyomáscsökkentő gyógyszercsaládok is, például alfa receptor blokkolók, vazodilatátorok, centrálisan ható szerek. Mindig az adott helyzethez, állapothoz, életkorhoz, társbetegségekhez kell igazítani a kezelést, amelynek hatékonysága jelentősen múlik az orvos-beteg együttműködésen is.
(Forrás: Kardioközpont)
