A környezetünkben élő kutyák, macskák olyanok, mint a családtagjaink. Rendszeres törődést és gondozást igényelnek, ugyanakkor " lelki" társaink, gyógyírt jelentenek magányunkban, betegségeinkben. Ám számos előnyük mellett, olyan betegségeket is hordozhatnak magukkal, amelyek az ember számára akár életveszélyesek is lehetnek. Az egyik leggyakoribb fertőzést az élősködő bélféreg, az un. hegyesfarkú bélgiliszta, a cérnagiliszta (enterobiasis) okozza.
Ezt a férget már az ókorban is ismerték, pontos leírása azonban csak jóval később, 1853-ban történt meg. A cérnagiliszta az egész világon előfordul, ám a fertőzöttek többsége nem atrópusokon, hanem a mérsékelt égöv területein jellemző. Ennek feltehetőleg az az oka, hogy a hűvösebb és a melegebb éghajlaton élők szokásai, ruházkodása, a parazitával szembeni ellenálló képessége eltérőek.)
A legnagyobb veszélyben a gyermekek vannak, akikben 5-ször gyakrabban találnak ilyen élősködőt, mint a felnőttekben.( Hazánkban mintegy 10-30 százalékos fertőzöttséget jeleztek a gyermekközösségek körében. A gyermek kezére rákerülnek a féregpeték a kutyáról, macskáról, de közösségben játékról, kilincsről, használati tárgyakról.)
Hogyan ismerhető fel ez a féreg?
Az Enterobius vermicularis 5-13 milliméter hosszú, fehér cérnaszálhoz hasonló féreg. Hím és nőstény alakja van, a nőstény ovális petéinek nagysága 50-60 um (a méter milliomodrésze), gyöngyházfényűek.
Az emberbe szájon át, a peték lenyelésével jut be a féreg. A petékből a vékonybélben kelnek ki a lárvák. A béltartalommal a vakbél környékére sodródnak, eközben ivarérett féreggé válnak. Ott megtelepszenek, párosodnak, majd a hímek három-négy hét után a széklettel eltávoznak. A nőstények körülbelül hat hét múlva megtelnek petékkel, s eljutnak a végbélbe. Onnan a székletürítéstől függetlenül, a maguk erejéből próbálnak a szabadba jutni. A végbélnyíláson kimászva petéiket a nyílás körüli redőkbe rakják. A peték ott néhány óra alatt fertőzőképessé válnak.
Az enyhe fonalféreg-fertőzés nem jár klinikai tünetekkel, de ha a cérnagiliszta nagyobb tömegben szaporodik el a tápcsatornában, azt jelzi a végbéltájék viszketése. A heves vakaródzás következtében a bőr is megsérül, a felületén baktériumok telepedhetnek meg, és gennyesedést okozhatnak. A viszketési inger gyakran csak alvás közben jut az ingerküszöb fölé, s az állandóan megzavart alvás miatt neurózis fejlődik ki. Számos eset igazolja, hogy az idegi panaszokkal kezelt gyerekek tüneteinek hátterében a cérnagilisztás fertőzés áll.
Már néhány hónapos babák is lehetnek fertőzöttek. Ha azt tapasztaljuk, hogy a gyerekünk nyugtalan, álmatlan és rosszul alszik, a megfelelő táplálkozás mellett sem tapasztalható súlygyarapodás, esetleg hasmenése van, és a végbéltájék kivörösödött,(lányoknál a hüvelybemenet gyulladt és váladékozik) a székletben apró fehér, szabad szemmel is látható férgeket találunk,- azonnal forduljunk orvoshoz. Mivel a féreg természetes tartózkodási helye a vakbél, ahonnan bejuthatnak a féregnyúlványba, ezért vakbélgyulladásra utaló tüneteket is okozhatnak, mint pl. fájdalom a has jobb alsó felében, hányinger és hőemelkedés.
Feltétlenül komolyan kell venni a fertőzést, mert ritkán ugyan, de vakságot is okozhat, elsősorban szintén a gyermekek körében. Mivel a fertőzést kötelezően nem kell jelenteni, sok látásromlás és más tünet ismeretlen marad.
A fertőzés gyógyszeres kezeléssel megszűntethető, az orvosok vényre kapható tablettát ajánlanak, valamint a szigorú higiéniai előírások betartása a megoldás.
A népi gyógyászat a friss, zúzott fokhagymát mézzel keverve általános fertőtlenítő, baktériumölő és féregirtó szerként ismeri és használja. Ugyanilyen hatást tulajdonítanak a hántott tökmagpépnek is. A végbél környéki bőr viszketése helyileg alkalmazott krémekkel, kenőcsökkel csökkenthető (naponta 2-3-szor). A kenőcsbe a peték beleragadnak - így nem hullnak le az ágyneműre, padozatra stb.
Érdemes a gyerek és a felnőttek használati tárgyait alaposan lemosni, fertőtleníteni, a körmöket rövidre vágni, a vakarózást kerülni. Mindezek együtt vezetnek eredményre.
Természetesen a kisállatainkat is kezelni kell, mind azok, mind gazdáik védelme érdekében. Havonta egy alkalommal kell a betegségre felírt gyógyszert beadni az állatoknak, így lesz a kezelés biztonságos és hatásos.
Űzzük hát ki a férgeket magunkból és kedvenceinkből is!
