Az elsőt Csíkszentmihályi Mihálytól tanultam.

      1. Kilégzésünk figyelése. Ezt a villám-lazítást azoknak ajánlhatom, akik inkább vegetatív tünetekkel válaszolnak az ártó stresszre, izgalomra, kimerültségre: kellemetlen szívtáji panaszokkal, gyomor- és/vagy hasi tünetekkel, a szexuális működés zavarával, fokozott verejtékezéssel, szédüléssel, vagy légszomjjal.  A módszerrel ezek meg is előzhetők.

      Nagy előnye ennek a technikának, hogy bármilyen testhelyzetben, sőt járás közben  is alkalmazható. Természetesen csukott szemmel fekve a leghatékonyabb, és nyitott szemmel járva hat a legkevésbé, de úgy is segít (ahogy a menet közben elrágcsált száraz keksztől is elmúlik az éhségérzet). A módszernek ellenjavallata nem ismert, mellékhatásként legfeljebb belealszunk (főleg, ha alacsony a vérnyomásunk), és akárhányszor megismételhető naponta.

       A gyakorlatot lehetőleg kiszellőztetett helyiségben, vagy másutt, de tiszta levegőn végezzük, s ha le tudunk feküdni vagy ülni, lazítsunk a ruházaton és csukjuk be a szemünket. Ha ülünk, ne dőljünk hátra, tehát ne támaszkodjunk, mert így még könnyebben elálmosodunk-elalszunk,  mint fekve. Amennyiben viszont csak állva tudunk lazítani, ha lehet, dőljünk neki valaminek, s ha nincs erre se lehetőség, stabilan álljunk, egyenes háttal (húzzuk ki magunkat). Aki csak menet közben tud lazítani, az járjon egyenletes tempóban, hagyja a két karját szabadon lengeni. Mindezt  nyitott szemmel tegye természetesen, de tekintete a végtelenbe irányuljon vagy egy távoli pontot fixáljon.

      Bárhol és bárhogyan végezzük a gyakorlatot, irányítsuk úgy a figyelmünket a kilégzésre, hogy ne mi csináljuk azt, tehát engedjük, hogy a testünk "magától" lélegezzen - mi csak figyeljük, és állapítsuk meg (amikor érezzük a levegő távozását), hogy "Ez a kilégzés". Javaslom ennek a rövid mondatnak a gondolatban történő megismétlését is,  még hozzá úgy, hogy közben számoljuk a kilégzést, és kimondjuk ugyancsak a gondolatban a megfelelő számot is: "Ez a kilégzés, egy; ez a kilégzés, kettő... ez a kilégzés, negyvenkilenc; ez a kilégzés, ötven" - mert ennyi kilégzést javaslok megfigyelni.  

       Meg fogják tapasztalni, hogy mire eljutnak az ötvenedik kilégzéshez (kb. három-négy perc alatt), elmúlik a kellemetlen vegetatív tünet, zavar! Az Egyesült Államokban az ún. pánik-betegek gyógyítása során is eredményesen használják ezt a módszert, de alkalmazzák a (korábbi cikkemben már említett) debilizáló szorongás csökkentésére, megszüntetésére is.

       A gyakorlat befejezéseként, ha feküdtünk vagy ültünk csukott szemmel, vegyünk egy nagy lélegzetet, és feszítsük meg minden izmunkat, majd nyissuk nagyon tágra a szemünket. Ha menet közben gyakoroltunk, a mély belégzéssel egyidejűleg szorítsuk ökölbe a kezünket (így minden izmunk tónusa megnő), és ilyenkor is nyissuk tágra, csodálkozóan nagyra a szemünket (ettől múlik el teljesen a gyakorlat kicsit álmosító hatása).

       A nagyobb bizalom és hit érdekében (ami nagyon fontos ilyenkor is!) leírom a módszer pszicho-neuro-fiziológiai hátterét. Az eredetileg tisztán vegetatíve működő légzés két fázisa eltérő hatással van a zsigereinket irányító autonóm idegrendszerre: a belégzés serkentő, izgató hatással van rá (ún. szimpatikotóniát vált ki), a kilégzés ezzel ellenkezőleg megnyugtatja, lelassítja, kiegyensúlyozottabbá teszi a vegetatív működéseket (paraszimpatiko dominanciát hozva létre). Kézenfekvő, hogy ha gondolati úton, folyamatos figyelemmel csak a kilégzésre összpontosítunk, a lelki-idegi-élettani (ez a pszicho-neuro-fiziológiai szakkifejezés magyar megfelelője) csatornák összehangolt működése eredményeként megnyugszik, lelassul, kiegyensúlyozottabbá válik minden vegetatív működés. Jó ellazulást!

(első rész)

  Konzultációs lehetőség: (06-1) 24-00-117, [email protected], [email protected].