Még csak június van, de már betört a nyár, elemi erővel, megállíthatatlanul. Barcelonáben június és augusztus között elviselhetetlen meleg van, kialvatlan emberek keresztezik egymás útját az utcákon, és minden kérdést felülír az, hogy „Te hogy bírod ezt a hőséget???” Nekem általában két opció között kell választano: éjjelente, vagy felforrok a takaró alatt, vagy megszabadítom magam a textiltől, és szétcsípnek a kicsi, és ezért leüthetetlen szúnyogok. Bár két óránként felébredek, hogy tovább morfondírozzak a dilemmán, reggelente a csípéseimet vakargatva rendre belátom, egyik megoldás sem jobb a másiknál.
Barcelona évi átlaghőmérséklet 21 fok körül mozog. Szubtrópusi, mediterrán a klíma, az Atlanti óceán elég közel van ahhoz, hogy viharai elérjék a várost. A felhők általában a Pireneus felől érkeznek, nyáron, amikor mindenki esőért fohászkodik. Ha hull is néhány csepp, az se hoz feloldást, miként a tenger vize, úgy az esőcseppek is melegek. A nyár mégis minden, de minden Barcelonában! A nyár az ünnep. Mindennek feledése, ami volt és ami lesz. Az idő kimerevedik, olyan, mint egy három hónapig tartó szombat délutáni sütögetés. Az első korty hideg sör, ahogy hirtelen lehűti a gyomrunkat. A nyár csak elkezdődni tud, és júniusban mintha azt üzenné, hogy sosem ér véget.
Barcelona egész nyáron magát ünnepli. Jövő héttől, azaz Sant Joan napjától hivatalosan is elkezdődik a szezon. Hétvégente más és más negyedek rendeznek utcafesztivált zenészekkel, művészekkel, árusokkal. A városrészek így mutatják be saját identitásukat, és bár az, hogy minden negyed hozzátesz a város egészéhez valamit, nem egyedi vonás, de a nyári fesztiválokon mintha máshol ritkán látott büszkeséggel mondanák a terek, az utcák, a lámpaoszlopok, a lépcsők és kocsibeállók, hogy „én is Barcelona vagyok”.
Ez a harmadik nyaram a városban. Térkép nélkül elbiciklizem Barcelona egyik végéből a másikba. Tudom, hogy melyik vonattal melyik strandra juthatok el. Összefutok ismerősökkel, akiket egy ideje nem láttam. De ami fontosabb, ismerem, hogy milyen a meleg eső, a soha le nem hűlő éjjelek, az apró szúnyogok hangja. A nyár betört, elemi erővel és megállíthatatlanul, és talán tudom, talán nem, hogy ez évben mire számíthatok, a napokban rendre azon kapom magam, hogy az utcán sétálva mosolyogva dudorászom, „én is Barcelona vagyok!”
Ezt is olvasd el!
