Gabriel García Márquez élete legnagyobb részét Mexikóban és Európában töltötte, haláláig Mexikóvárosban élt. Gyakran a mágikus realizmus leghíresebb írójának nevezik, és írásainak nagy része erősen kötődik is ehhez a stílushoz, de túl változatosak ahhoz, hogy művei összességükben könnyen beskatulyázhatóak legyenek.
Tíz különleges és mély idézetet hoztunk Gabriel García Márquez tollából, ami ma is megállja a helyét a világban, és útmutatást ad.
Elállt az eső, s körülöttünk mindent beszőtt a csend, a nyugalom, valami mély és rejtélyes boldogság, egy olyan állapot, amely valószínűleg nagyon hasonló a halálhoz.
Az én nemzedékem fiataljai, akiket bekebelezett az élet, testestül-lelkestül elfelejtették a jövőbe vetett illúzióikat, míg a valóság rá nem ébresztette őket, hogy nem olyan a jövő, mint ahogyan álmaikban élt, és ekkor felfedezték a nosztalgiát.
Nem szabad fontosságot tulajdonítani az olyan dolgoknak, amelyek egyáltalán nem fontosak.
Senki sem bízhat egy olyan otthon becsületében, ahol nincs törvényes feleség a férfi mellett.
Az ember nem annyi idős, ahány éves, hanem amennyinek érzi magát.
Egyszerre több nőt is lehet szeretni, és mindegyikért egyformán lehet szenvedni, úgy, hogy egyiküket sem csalja meg.
Semmitől se lehet úgy megkönnyebbülni, mint ha jól kisírja magát az ember.
A jó írót nem azon lehet lemérni, hogy mit tesz közzé, hanem inkább azon, hogy mit tép össze.
A rajtunk most átvonuló zivatar annak előjele, hogy egünk nemsokára kiderül, s jobb napokat fogunk látni, mert lehetetlen, hogy akár a baj, akár a jó örökké tartson, s ebből az következik, hogy mivel a baj már soká tart, a jónak közel kell lennie.
