Miként alakult meg a Történelemtanárok Egylete?
Az egyletalapítás része volt a rendszerváltás folyamatának. Aki 1988-ban a pedagógiában változást akart, ott volt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) alapításán, majd a rendezvényein. Egy ilyen tanácskozás szünetében vetődött fel, hogy ismét szükség lenne Magyarországon olyan tanáregyesületekre, melyek a szakmaiság megjelenítése mellett képesek az érintettek érdekeinek képviseletére, védelmére is. Az 1989-es egyesülési törvény meghozatala után a történelmet oktatók számára kezdeményeztük a Történelemtanárok Egyletének (TTE) megalapítását. Ekkor már nem a pártállam engedélyén múlt a civil szervezetek alakítása, működése.
A felhívást szimbolikus időpontban tettük: 1989. április 4-én, amely akkor még ünnep volt. Négyen, Bacskay Bea, Foki Tamás, Szarvas Zsolt és jómagam - munkanapnak tekintve e napot - bementünk a Deák Téri Általános Iskolába, és a könyvtárban aláírtuk a felhívást a Történelemtanárok Egyletének megalakítására. Május 1-jén a szöveget a független szervezetek népligeti majálisán, a Jurta Színházban fel is olvastuk, a felhívásunk néhány nap múlva elhangzott a Szabad Európa Rádióban (SZER). Így szerzett tudomást kezdeményezésünkről a hazai tanártársadalom és az érdeklődők nagy része. A hivatalos megalakulás végül szeptember 30-án történt, azzal ugyanis megvártuk az új tanév kezdetét.
Milyen célokkal jött létre a TTE?
Egyrészt szerettük volna, ha létrejön egy olyan szervezeti keret, mely a benne résztvevők számára biztosítja az érzést, hogy „nincsenek egyedül”, a megalakult érdekérvényesítő szervezet kiáll értük. Másrészt fórumot akartunk teremteni azok számára, akik szakmai munkát akarnak végezni. Ezért különféle műhelyeket állítottunk fel, melyek a kollektív gondolkodás és cselekvés terepei lettek. Ugyanakkor az is fontos volt, hogy információkat juttassunk el kollégáinknak, illetve megteremtsük az információcsere lehetőségét. Elsőként a tankönyvbíráló műhelyünk kezdett dolgozni, amely a forgalomban lévő "egyentankönyvet" vette górcső alá. Rendezvényeinken követeléseket is megfogalmaztunk. Az egyik első állásfoglalásunkban azzal az igénnyel léptünk fel, hogy ne érhesse hátrány azt a történelemtanárt, aki a szakmai meggyőződése alapján tanítja 1956-ot (ez akkoriban kifejezetten érzékeny témának számított).
1991-től minden évben szakmai konferenciánkat rendezünk. Több mint 30 éve egy-egy aktuális témát választunk, egyúttal ajánlásokat is teszünk a történelemtanítás és -tanulás segítése érdekében. Kezdettől alapvetésünk, hogy a szakmának folyamatos megújulásra van szüksége (amiért mi tenni is kívánunk), másrészt az, hogy az iskolákban hiteles történelemoktatás folyjon. Ennek alapján dolgozunk 32 éve.
A Nemzeti Alaptanterv (NAT) kidolgozásánál is hallatta a hangját a szervezetük.
Az első pillanattól támogattuk a NAT bevezetését. Azért szerveztünk erről országos tanácskozást, hogy terepe legyen a szakmai kérdések megvitatásának. A tanácskozást több szakmai civil szervezettel közösen rendeztük. Bár a résztvevők értékrendje különböző volt, a vitát követően az alapvető szakmai kérdésekben konszenzusra jutottunk. A NAT születése olyan időszakban történt, amikor szakmai alapon lehetséges volt az egyetértés; a „minimális konszenzus” a kollégák és a nyilvánosság számára is jelezte a közmegegyezést, elfogadható keretet adva az oktatás szakmaiságának, szabadságának biztosításához.
A 2010-es évek nagy pedagógus megmozdulásai (ilyen volt az úgynevezett esernyős tüntetés) nyomán jött létre a Civil Közoktatási Platform (CKP), melyben szintén fontos szerepet játszott, játszik szervezetük. Az ernyőszervezetben mit képviselnek?
A TTE itt is alapító volt, a három szóvivő egyike pedig én voltam. A folyamatosan képviselt értékeink közül kiemelendő, hogy az egylet alakulása óta meghatározónak tartjuk az autonómia, a tanári szabadság fontosságát. A TTE mindig tiltakozik, ha bármiféle kötelező (politikai) értékrendet kényszerítenek az iskolákra, a (tanárokra, diákokra), akár egyes tantárgyakra. Ezt képviseli a CKP-ban is. Elfogadhatatlan az állami tankönyv-monopólium, a tankönyvválasztás szabadsága lenne szükséges.
Az egyik fontos sikerünk is ehhez kapcsolódik: két tanévben is elértük, hogy az érettségiző diákok azt a történelmi atlaszt használhassák a matúra idején, amiből addig tanultak. Már az első alkalommal a civil összefogás eredményeként 30 ezer aláíró támogatta kezdeményezésünket. A tömeges igényt, a közös fellépést a döntéshozónak figyelembe kellett vennie.
Létrehozták a tenyleg.com nevű honlapot. Mit érdemes erről tudni?
Ennek az oldalnak az a célja, hogy „helyre tegye” a történelemmel kapcsolatos tévtanokat, legyenek azok ferdítések, csúsztatások, torzítások, féligazságok. A cél, hogy a hagymázas elméletek helyett a tényleges múltat ismerjük meg.
A TTE mit tudott tenni a pandémia és a lockdown alatt, amikor gyakorlatilag az egész magyar közoktatási rendszer átállt az online oktatásra?
Kollégáink figyelmét felhívtuk számos jól használható digitális tananyagra, megoldásra, ezzel is segítve, hogy a szokatlan körülmények ellenére eredményes munkát végezhessenek. Az érettségizők különösen nehéz helyzetbe kerültek a járvány és a sorozatos lezárások miatt. 2020-ban úgy láttuk, a diákok és tanárok egészsége az elsődleges, ezért amellett álltunk ki, hogy halasszák el az érettségi vizsgát. Fájdalmas felismerés volt, hogy a pandémia idején az érettségivel kapcsolatos döntéseknél lehetetlen érdeksérelem nélküli megoldást találni. Az, amelyik kedvez az egyik diáknak, hátrányos a társának. 2021-ben, az oltások megkezdése után, a korábbi tapasztalatokat is figyelembe véve azt tartottuk, hogy a legkisebb rossz, ha megtartják az érettségiket. A szóbeli elmaradása sajnos így is számos érettségiző egyetemi felvételének az esélyét ronthatta. Ami azonban az egész processzusban a legelfogadhatatlanabb volt, hogy – a 2010 óta folytatott gyakorlatnak megfelelően – a kormányzat nem egyeztetett a szakmai szervezetekkel (így velünk sem) a pandémia alatt.
Ezt is érdemes elolvasni: Civil- negyed - Otthonteremtők
