Bátorság és a félelemérzet teljes hiánya. Ez a két tulajdonság, ami egy katasztrófaelhárítás területén dolgozó szakembert és egy haditudósító újságírót egyformán jellemez. Rajacic Ágnesben mind a kettő megvan, éppen ezért mindkét tevékenységből kivette a részét.
Vagány kisgyerek, érdeklődő diák
Kisgyerekként sokszor hozott szívbajt a szüleire vakmerőségével. Babázás helyett a fiús játékokat kedvelte, csúzlizott, nyilazott, fára mászott. Szülei bár féltették, nem törték meg a bátorságát. Hagyták, hogy kiteljesedjen és ezért is vált belőle talpraesett, vészhelyzetben jól működő, bátor nő. Kisiskolás korában már érdekelték a távoli tájak, az ott élő emberek élete, minden vágya az volt, hogy egyszer eljusson más kontinensekre. Az érettségi után a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészkarára járt francia-magyar szakra, de elég hamar kiderült számára, hogy nem a tanári pálya az, ahol érvényesülni szeretne. A mester szakot már a külpolitika, a külügyek irányában választotta, méghozzá külföldön. „2003 volt az az év, amikor a kelet-európai diákok sorra kaptak ösztöndíjat külföldi egyetemeken főként posztgraduális képzésben. Szerencsém volt, az elsők között mehettem ki tanulni Dániába, Angliába, Franciaországba. Egymás után nyertem el az ösztöndíjakat.” -emlékszik vissza a diákéveire Ági.
Külföldi évek
A megszerzett nemzetközi diplomák lehetőséget adtak számára, hogy külföldön kezdje el szakmai karrierjét. Spanyolországban egy olyan cégnél kapott állást, amely afrikai és dél-amerikai országokat segített pénzekkel abban, hogy demokratikus társadalmi rendszert építsenek ki. A segély elutalását mindig feltételekhez kötik, ezt a feltételrendszert segített Ági kidolgozni. Megszervezte a tanácsadók munkáját, míg végül belőle is tanácsadó lett. A spanyolországi tartózkodása alatt, munkája mellett újságíróként elkezdett menekültekkel foglalkozni. A spanyol partokra már akkor hetente érkeztek hajók afrikai menekültekkel, a spanyol hatóságok és az EU is tanácstalan volt, hogy mit kezdjen az érkezőkkel. Konferenciákat szerveztek az ügy megoldása érdekében, amelyről Ági az akkori Magyar Hírlapnak, majd a Népszabadságnak tudósított.
Nőként háborús övezetekben
Később az Arab tavasz eseményiről is beszámolt, Egyiptomból és Tunéziából küldte a cikkeit magyar lapoknak. „Visszanézve, elég bátor, sőt, vakmerő cselekedetnek érzem, hogy nőként háborús övezetből tudósítottam. Nem kaptam golyóálló mellényt, nem voltak testőreim, szerencsére kisebb incidensektől eltekintve nem történt semmi bajom. 2015-ben ismét felbátorodtam és egy barátnőmmel elutaztam a török-szír határra interjúzni, ahonnan a menekültek elindultak Magyarország felé. Nagyon érdekelt, hogy mi a valódi motivációjuk ahhoz, hogy akár kisgyerekkel is vállalják a tengeri utazást. Ebből a misszióból egy blogsorozat született, ami az Átlátszón jelent meg. Készítettem még egy amatőr kisfilmet a dzsihadisták hazatéréséről is Tunéziában, amit nagy meglepetésemre, egy magyar filmfesztiválon levetítettek, valamint egy cikksorozatot az arab nők erkölcsi választásiról a nyugati társadalomban. Büszke vagyok arra, hogy a tudósitásaim mind életszerűek, és elfogultság nélkül mutatták be az emberek mindennapjait, és választásit különböző, nehéz élethelyzetekben.” Mesél lelkesen Ági a külpolitikai újságíró múltjáról.
Visszatérés Magyarországra
A hosszabb ideig külföldön élő magyar fiatalok életében általában eljön az a pont, amikor dönteni kell. Vagy elszakadnak teljesen Magyarországtól, a családjuktól, barátaiktól és már csak látogatóként járnak haza, vagy visszaköltöznek és megpróbálnak itthon érvényesülni. Ági ez utóbbit választotta, 10 év után hazaköltözött. Nem volt könnyű a helyzete, a nemzetközi diplomával, munkatapasztalatával túlképzettnek számított a magyar munkaerőpiacon. Végül a humanitárius szektorban, a katasztrófaelhárítás területén tudott elhelyezkedni. A magyar szervezeteknek jól jött, hogy ért a nemzetközi pályázatokhoz, tudja, honnan és hogyan lehet pénzt szerezni és bekapcsolódni a külföldi kapcsolatok rendszerébe. Ezzel a munkával valamelyest a nevelőapja, Bakondi György nyomdokaiba lépett, amire büszke. Jelenleg ismét egy nemzetközi szervezetnek dolgozik Magyarországon, természeti katasztrófáknál koordinálja a segítségnyújtást az azonnali rászorulok részére Európa és Közép Ázsia országaiban.
Mit ad neki ez a munka?
Ezzel a munkával olyan helyzetben is segíthet, ahol nincsen más segítség. Személyesen találkozik a helyszínen a károsultakkal, s azon túl, hogy koordinálja a segítségnyújtást, jelenlétével is reményt ad ezeknek az embereknek. Amikor hazajön egy-egy ilyen kiküldetésből, másképp néz rá a saját életére. Hálát ad mindenért, amije van. Sajnos egyre több és egyre intenzívebb természeti katasztrófa van a világban, ami állandó készenlétben tartja. Ennek megvannak egyaránt a pszichés előnyei és hátrányai. A kihívások ellenére, Ági el tudja képzelni, hogy ezen a területen dolgozik majd szakmai karrierje végéig.
Ezt is olvasd el!
Így lett belőlem életvezetési tréner- Darida Ágnes élettörténete
