Sokan írnak naplót mostanában, készítenek Facebook bejegyzéseket, posztolnak fotókat, videókat a közösségi médiában, amelyekből az utókor szakértői rengeteg következtetést tudnak majd levonni, feltéve, ha ezek a nyomok megmaradnak. Mi lenne, ha időkapszulába zárnánk a mai kor ereklyéit, tárgyakat, gondolatokat, üzeneteket, biztos helyre elraknánk őket és a tartályra ráírnánk, ötven év múlva lehet csak felbontani. Mert az időkapszuláknak ez a lényege: egyfajta kommunikáció a jövővel, információátadás a régmúlt időkből.
Hogyan élted meg az elmúlt esztendőt?
Egy hullámvasúthoz tudnám hasonlítani az elmúlt időszakot, amin mindannyian rajta ülünk és várjuk, mikor ér végre véget az utazás. Úgy gondolom összességében jól jöttem ki ebből a helyzetből, nem mondom, voltak nehezebb időszakok, amikor a rokonaim egészségéért aggódtam, akik elkapták a vírust. Megpróbáltam a legjobbat kihozni a mindennapokból, nem arra koncentrálni, amit nem tudok csinálni. Kerestem az új lehetőségeket, olyan dolgokkal foglalkoztam, amikre normál helyzetben nem jut időm. A lovaglás, a lovakkal való foglalkozás nagyon közel áll hozzám, eddig mindig csak a saját lovammal törődtem. Most, hogy lett időm, elkezdtem mások problémás lovait is rendbe rakni. Iszonyatosan élvezem, hogy a színészet és a fotózás mellett lett egy új hivatásom, egy nagyon hatásos módszerrel dolgozom, rövid idő alatt meglátszik a lovakon az eredmény. Állatokkal lenni egész nap egy terápiával is felér, tökéletesen szabadnak érzem magam, amikor kint a friss levegőn, maszk nélkül lovagolok, vagy a lovakkal dolgozom.
Ilyenkor sikerül elfeledkeznem arról, milyen súlyos járvánnyal küzd a világ. Nagy szerencsém volt, mert amikor bezártak a színházak és sok kollégám nem tudott dolgozni, én júniustól egészen novemberig forgattam a Tanár című tévésorozatot. Egyrészt anyagilag jól jött ez a munka, másrészt lelkileg is segített: jó volt minden nap bejárni dolgozni. Nagyon szigorú szabályok mellett zajlott a forgatás, minden nap teszteltek minket, tartani kellett a távolságot, de ehhez gyorsan hozzászokik az ember. Hamarosan két külföldi filmben is fogok kisebb szerepeket játszani, nagyon várom ezt a kihívást. Klem Viktor osztálytársammal elkezdtünk próbálni egy kétszemélyes darabot, a próbák most szünetelnek, de izgatottan követjük a híreket és reménykedünk, nyáron szabadtéren meg tudjuk tartani a bemutatót.
Milyen hétköznapi tárgyakat tennél bele az időkapszuládba, amelyek nagyon jellemzőek a mai korra, a te életedre és 50 év múlva a leszármazottaid rácsodálkoznak majd a létezésükre?
Mivel nagyon érdekel a fényképezés és szeretem a régi fényképezőgépeket, az időkapszulába beletenném a saját gépemet. Szeretném, ha látnák, mivel fotóztunk a 2020-as években. Olyan gyorsan változik a technika, a jövő emberei biztos azt sem fogják tudni, mire szolgál például az a tükör benne. A fényképek nyilván megörökítik, hogy milyen ruhákban jártunk mostanában, de a ruhákat eredetiben kell látni. Ezért választanék néhány darabot a mai szettjeim közül, a női leszármazottaimat talán érdekli a múlt divatja. A maszk addigra remélhetőleg történelmi ereklyének számít majd, a gyerekek történelem órán tanulnak erről az időszakról, amire a maszk is emlékezteti őket.
A csomagba betennék egy nyomtatott napilap mai számát, hogy lássák, mik voltak a hírek, mi foglalkoztatta az embereket ebben az időszakban.
Szerintem, csodálkozva veszik majd a kezükbe ezt a papíralapú újságot, ami addigra biztos, hogy nem létezik majd. S mivel imádok filmforgatáson dolgozni, egy filmes csapót is hagynék örökül az utókor számára, ez a tárgy is nagy változásokon megy majd keresztül a jövőben.
Könyvek, filmek, amiket mostanában olvastál, láttál, amelyek megérintettek, és szeretnéd, ha az utókor is megismerné őket.
Boris Vian Tajtékos napok című regénye klasszikus műnek számít, szerintem a legszebben megírt szerelmi történet, igaz érzésekről szól. Senkinek nem árt újra és újra elolvasni. Nemrég olvastam Benedek Ágota karantén naplóját, aminek a címe Rumbarumbamm. Sok humorral, öniróniával mutatja be az első karantén időszakát. A személyes történetek, az, hogy hogyan éli meg egy 30 pluszos nő a bezártságot, milyen vicces helyzetekbe keveredik ebben a számára teljesen új helyzetben, hiteles képet adhat a jövő számára a mai világunkról. A biztonság kedvéért a kedvenc könyvemet, Szerb Antal Utas és holdvilág regényét sem hagynám ki, remélem, akkor is fognak olvasni az emberek és talán nem lesz számukra ismeretlen ez a mű.
A filmek közül az első és legfontosabb, amit eljuttatnék a jövőbe David Attenborough Our Planet dokumentumfilm sorozata, amit remélhetőleg a jövő már csak mosolyogva néz, mert a mi generációnknak sikerült megállítani a bolygó pusztulását és a természet visszavette az irányítást a Föld felett. Az Amélie csodálatos élete című francia filmre azért esett a választásom, mert ez is egy szívet melengető, szerelmi történet, ugyanakkor tele van olyan tárgyakkal, amelyek nem biztos, hogy léteznek majd 50 év múlva. A nézők elcsodálkoznak az utcai telefonfülkén, vagy a fotóautomatán, amivel papírképeket lehetett csinálni és kinyomtatni. Dédunokáimnak pedig elküldeném a nagyi első komoly filmjét, a Kút című alkotást Grigor Attila rendezésében.
Gondolatok, jótanácsok Trokán Nórától, 2021-ből a jövő számára
Mi itt Európában egy nagyon kényelmes világba születtünk bele. Megszoktuk, hogy mindent azonnal megkaphatunk, a boltban megvehetünk, s egyáltalán nem értékeljük, amink van. Végtelen pazarlás, felelőtlen fogyasztás jellemzi a társadalmunkat. Amikor öt perc alatt összedől a jól felépített kis életünk, csak csodálkozunk. Azt üzenném a jövőnek, hogy legyenek óvatosabbak, mint mi voltunk, ne essenek bele a csapdánkba. Figyeljenek oda a természetre.
A másik üzenetem pedig az, hogy senki ne szégyelljen segítséget kérni, ha szüksége van rá. Mindenkinek van bőven mit rendbe tenni a lelkében, nem szabad megúszni, hogy a lelkünket ugyanúgy karbantartsuk, mint a testünket. Csak úgy lehet társként teljes életet élni, ha rendben vagyunk önmagunkkal.
Az Időkapszula többi interjúját itt olvashatod:
Ezt üzeni Borbély Alexandra a jövőnek
Ezt üzeni Juhász Anna a jövőnek
Ezt üzeni Schiffer Miklós a jövőnek
