1. Kerüljük a hasonlítgatást! Semmi nem okoz nagyobb sérüléseket, mintha összehasonlítjuk a testvéreket, legyen szó akár iskolai teljesítményről, vagy viselkedésről. Őszintén beszéljük meg mindegyikükkel, mik az erősségeik, mik azok a dolgok, amikért jobban kell küzdeniük. Az összehasonlítás pillanatnyilag talán motivál, de hosszú távon biztosan sérülést okoz.
2. Próbáljunk meg közös szobát berendezni nekik. Lehet, hogy szalaggal választják ketté a teret, vagy vitatkoznak rajta, hogy mikor kapcsolják le a lámpát, de ezek nem komoly konfliktusok. Együttműködésre és kompromisszumkötésre taníthatják a gyerekeinket, ráadásul a legerősebb lelki kötelék az éjszakai beszélgetések alatt alakul ki.
3. Avatkozzunk be, amikor veszekszenek. Nagy különbség van a harc és a problémamegoldás között. Meg kell érteniük, hogy jobb, ha közösen jutnak megoldásra, mintha egymásnak esnek, akár fizikai értelemben is. Egy együttműködnek és kezelik a konfliktusaikat, nem lehet gond.
4. Tanítsuk meg a gyerekeket bocsánatot kérni! Nem érdemes egy dühös gyereket arra kényszeríteni, hogy kinyögje, bocsánat. Várjuk meg, amíg lehiggad, aztán mondjuk el neki, hogyan lehet jóvátenni, ha megsértettünk valakit. Például ha elrakodik a tesója után, vagy segít neki a háziban.
5. Előzzük meg a veszekedést! Ha tudjuk, hogy a gyerekek mindig összekapnak a házi írása közben, figyelmeztessük őket, hogy okosabb, ha megbeszélik a dolgokat, mielőtt végleg összekapnak.
