Szerencsés adottságú a családi ház fürdőszobája, hatalmas ablakkal nyílik a kert felé, és az alapterülete is elégséges. A tulajdonosok az első pillanattól biztosak voltak benne, hogy tiszta fekete helyiséget akarnak, ahol a luxusérzés dominál.
Kádat és zuhanykabint is terveztek
a helyiségbe eredetileg, ezt az alapterület kényelmesen meg is engedné. Már a beépítendő anyagok megrendelésénél tartottak, amikor a terv teljes átvariálásával a kád kikerült a képből. Végiggondolva a dolgokat ugyanis arra jutottak, hogy szinte soha nem használnák. Lett hát helyette extraméretű, 90x180 centis zuhanyozó, amely a háziak tapasztalatai szerint az esőztető fejjel együtt a kádfürdőhöz hasonló
kikapcsolódást is nyújt. A változtatásnak köszönhetően nagyobb helye maradt az érvényesülésre a letisztult vonalú, beton mosdópultnak, és a helyiség is tágasabb lett. A térérzetet növeli, hogy a kabint csupán egy szinte láthatatlan, keret nélküli üvegfal határolja. Hogy a burkolat törés nélkül érvényesülhessen, a fülkébe a fal tövébe építhető, hosszúkás lefolyót választottak, ami elegánsabb és sok szempontból praktikusabb is, mint a hagyományos. Amellett, hogy kevésbé zavarja meg a látványt, beépíteni is könnyebb, mivel a középen elhelyezett típussal szemben itt csak egy irányban kell lejtést adni a padló burkolatának. A vécét nem szeparálták, az ajtó mögötti elhelyezésének köszönhetően a szükséges intimitás így is adott, a vendégek számára pedig van egy külön helyiség a közlekedőfolyosón. Praktikus kiegészítő és a teret sem terheli az átlátszó műanyagból készült dizájnszék.
Végül egy csöppet lazítottak
a tiszta fekete koncepción, és a teljesen egységes, tükrösen csillogó felületű csempe mellé a padlóra és két falfelületre szürkés-barnás, rozsdás fémet idéző lapokat társítottak, a vécé parapetjére és a zuhanyzóba pedig fekete, csillogó és fényes felületű mozaikot választottak. Az összkép így is egyértelműen koromszínű, de a váltakozó burkolat kellemesen megtöri a monotonitást. A tükörfényű felületnek köszönhetően minden látvány megsokszorozódik, így a sötét szín nem nyomja össze túlságosan a helyiséget. Az optikai egyensúly kedvéért azért tiszta fehér maradt a mennyezet, és a fekete háttérből kiemelkedő világos pult színére rímel a halvány betonszürkére festett ajtó is. Komorságnak nyoma sincs, a koromszín ellenére sem, a jól kitalált fényeknek köszönhetően ugyanis még a legsötétebb napszakokban is folyamatosan vibrál, csillog valahol a felület. Nincs különösebb probléma a sötét felület tisztántartásával sem, valószínűleg azért, mert a többségben lévő, strukturált felületeken kevésbé látszik meg az esetleges apró folt. Kifejezetten ellenálló és jól használható az egyedileg öntött beton pult is, hála az impregnáló felületkezelésének nem foltosodik.
A kiegészítőknek
látványos alapok mellett is nagyon fontos szerepük van. Segítségükkel ebben a fürdőben a buja és modern határán ingadozó összképet egy árnyalatnyit a budoárhangulat felé tolták el. A gondosan válogatott ezüst- és tükörmozaik felületű darabok még csillogóbbá teszik az amúgy sem éppen visszafogott enteriőrt. Van itt minden, amire a szakkönyvekben azt mondják, nem szabad túlzásba vinni. Az egyes elemek önmagukban is dominánsak lennének egy helyiségben, s hogy a sok sötét szín, a rengeteg csillogás itt mégsem megterhelő, hanem elegáns végeredményt ad, az a letisztult formáknak, a világos és átlátszó elemek épp szükséges mértékben és helyen való alkalmazásának köszönhető.
A cikk a Konyha&Fürdő magazin 2011 tavaszi számában jelent meg.
Fotó: Bartos Gyula
