"Ébresztő, kispajtás, a pénz nem alszik!" - A tőzsdecápák című filmből származik az idézet, mikor a fiatal titán brókert tanítja a guru, Michael Douglas, s többször figyelmezteti erre az alapigazságra. Nekünk is fel kell ébrednünk, nem lehet a fejünket a homokba dugni, s az államtól várni a megoldást, hogy rólunk gondoskodjon. Új dolgokat kell megtanulni, új gondolkodásmódot kell elsajátítani, hogy boldogulni tudjunk. A magas fizetés nem jelenti az anyagi függetlenséget, s a gondtalan életet. Számomra az anyagi függetlenség azt jelenti, hogy nem függök a pénztől, nem az irányítja az életemet. Nem kell güriznem érte, mert elegendő áll a rendelkezésemre. Bármit megvehetek, amit szeretnék. S van szabadidőm, amit a kedvenc időtöltésemre fordíthatok. Kiegyensúlyozott vagyok, s jól érzem magam. Nos, őszintén, kik, a társadalom hány százaléka él így? Nem lenne jó az, ha ezt megtanulhatnánk, elsajátítanánk a gazdag, sikeres emberek technikáit? Már vannak olyan tanfolyamok, könyvek, amelyek ezt tanítják:..
"De szeretnék gazdag lenni"- írja József Attila, "Ha én gazdag lennék" - szól a dal a hegedűs szájából. A pénz egy olyan téma, mely mindenkit érint. A pénzről mindenkinek van véleménye. Van, aki elutasítja, s szeretné kizárni az életéből. A többség azonban minél többet szeretne belőle. Tagadhatatlan, hogy az emberi civilizáció legfőbb mozgatója. A legtöbb ember életének központi eleme. Pénz nélkül nem lehet élni. Az nagyon jó dolog, ha nem a pénz irányítja az életünket, de kik azok, akik valójában függetlenek a pénz hatalmától?
De mi is a pénz? Hogyan bánjunk vele? Hová fektessük? Hogyan viszonyuljunk hozzá? A piacgazdaságban pénzügyi tanácsadók tevékenykednek, s látnak el bennünket jó tanácsokkal, jó pénzért, vagy haszon reményében. Hol nyissunk bankszámlát, hová tegyük a spórolt pénzünket, milyen biztosításunk legyen, így bolyongunk a pénzügyi világ útvesztőiben. A bankok, biztosítók is segítenek, de nem érdektől mentesen. Mennyivel jobb lenne, ha mindenki a maga pénzügyi menedzsere lenne, és sikeresen szaporítná, jól kufárkodna vele. Ehhez azonban az kellene, hogy legyen pénzügyi műveltségünk, amit már gyermekkorban elkezdenénk gyarapítani. A jövőben még jobban meg fog mutatkozni a pénzügyi alapismeretek hiánya.
Robert Kiyosaki A Gazdag papa, szegény papa című bestseller szerzője így vélekedik: "Az emberek azért küszködnek anyagi gondokkal, mert éveket töltenek az iskolában anélkül, hogy egyetlen szót is hallanának arról, miként kell bánni a pénzzel. Azt még megtanulják, hogyan dolgozzanak a pénzért, azt viszont nem, hogyan dolgoztathatják a pénzt a saját előnyükre."
Már a fiatalok értékrendjében is kiemelt helyen szerepel a pénz, az önállóság, a függetlenség, ezt bizonyítják Gábor Kálmán, ifjúságszociológus kutatásai is. Úgy tűnik, elmúltak a gondtalan fiatal évek... "A korai önállósodás és az ifjúsági életszakasz meghosszabbodása szükségessé teszi a fiatalok számára az egyre tudatosabb célkitűzést és az értékek egyre tudatosabb elsajátítását. Tehát vannak alapvető dolgok, amelyek tudatosodtak a fiatalokban, például, tovább kell tanulni, megfelelő iskolázottságot kell szerezni, illetve ahhoz, hogy élni tudjanak, tőkére és pénzre van szükségük. A fiatalok körében tehát létrejött egy kapitalista viszonyokat elfogadó réteg, amely belátja, hogy az anyagi javak és tőke megszerzése mindenképpen fontos."
Nem találtam olyan kutatást, mely a felnőtt lakosságtól kérdezte volna meg, mit jelent számukra pénz. De reprezentatív minta nélkül is, saját tapasztalataimra hagyatkozva is joggal úgy érzem, hogy központi szerepe van. Robert Kiyosaki tétele szerint az életünk egy mókuskerék. Fizetéstől fizetésig élünk. A keresetünkre alapozzuk az életünket, a családunk életét. Reggel felkelünk, és estig dolgozunk. S ez megy egész életünkben. A mester ennek szemléltetésére létrehozta a Cashflow nevű társasjátékot, mely egy olyan edzőprogram, mely segít megmutatni a kiutat, s elvezet az álmainkhoz.
Miért van szükség pénzügyi tudásra? Honnét tanuljuk meg, hogyan kell bánni vele, hogyan gondoskodjunk magunkról? A szocializmusban az állam gondoskodott rólunk, azonban a jóléti államok válságban vannak. Az április eleji másfél millió embert megmozgató, s egész Európára kiterjedő tüntetések üzenete félreérthetetlen: "befellegzett" a jóléti államnak kontinens szerte. Politikai színezettől függetlenül immár Európa egyetlen kormánya sem képes finanszírozni a szociális kiadásokat. Hol a nyugdíjrendszer, hol az egészségügyi ellátás, hol a munkaerőpiac mutat válságjeleket, hol mindegyik együttvéve. Sem a jobboldal vezette Rómában, sem a baloldal által irányított Berlinben nem képesek megnyugtató választ adni a megszorítások ellen tiltakozó szakszervezeteknek. Hacsak nem azt, hogy az adott helyzetben a szakszervezetek is megpróbálhatnának konstruktív megoldásokat keresni a bénító gazdasági problémákra." (Inotai Edit: Elfogyott a türelem, s a jóléti állam, Népszabadság)
"A jóléti állam fogalma nem egyszerűen a társadalom, a népesség jólétének, életszínvonalának növelésén buzgólkodó államot jelenti, hanem ennél többet meg kevesebbet is. A mintegy fél évszázada használatos fogalom úgy definiálható, mint a jövedelem, a táplálkozás, az egészségügyi ellátás, a lakás és az oktatás minimális mértékének állami szavatolása minden állampolgár számára állampolgári jogon vagy az állam által kötelezővé tett társadalombiztosítás alapján, azaz a nemzeti össztermék rendszeres újraelosztása (redisztribúciója) útján. Ebből következően a jóléti állam tevékenységének fő területei a nyugdíjügy és a szociálpolitika, az egészségügy és az oktatás.
Az államnak egyre nehezebb terhet jelent az inaktív népességről való gondoskodás. 10-20 év múlva lép nyugdíjba a "baby boomers" néven ismert generáció, akik a világháború után születtek. Ez azt jelenti, hogy az inaktív népesség aránya magasabb lesz, mint a dolgozóké. Az állam létrehozta ugyan a magánnyugdíjpénztár intézményét, de ez nem lesz képes megoldani a problémát. Az egyéneknek kezükbe kell venni a sorsukat. Gyakorlatilag pénzeket kell megtakarítaniuk, s a nyugdíjas évekre kell tartalékolni. Megfigyeltem, hogy a különböző korosztályok, hogyan védekeznek a takarékoskodás ellen: a húsz év alattiak a még túl fiatalok, még élvezniük kell az életet. A húszasok autóra gyűjtenek és tartós fogyasztási cikkre, jó nagyokat utaznak. A harminc felettiek a házra és a gyerekekre költenek el minden pénzt. Negyven felett a gyerekeket taníttatják, nagyobb házra és szebb autóra van szükségük. Ötven felett már képtelenség félre rakni, már kevés az idő. Ez nagyon rossz hozzáállás, s komoly következményei lesznek. Ha a lakosság gazdálkodását vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb pénzünket fogyasztásra költjük. Alig van a többségnek megtakarított pénze. Azt is a bankban tartja lekötött betét formájában. Nagyon kicsiny százalék rendelkezik befektetésekkel. Vagyis a többség a havi fizetéséből és él, s nincsenek egyéb jövedelmei. Így nem lehet anyagilag függetlenné válni.
Szociológiai vizsgálatok azt tanúsítják, hogy az ún. középosztály tagjai a mindenkori kedvező jövedelmi pozíciójuk ellenére sincsenek mentesítve a szegénységbe való lecsúszás egyáltalán nem csekély eshetőségétől. Számukra is a jóléti állam teremti meg a meg- és felkapaszkodás egyfajta lehetőségét, a létbiztonság garanciáját. Ez tehát az egyik jó ok, amiért a többségi társadalom továbbra is a jóléti állam megőrzését óhajtja.
"Valaki egyszer azt mondta, hogy a pénzzel nem lehet boldogságot venni. Pénzzel lehet, hogy nem tudsz boldogságot venni, de igencsak nehezen fogsz boldogan élni nélküle. Elég nehéz lenne a gyerekeidet iskolába küldeni, vagy egy jó életszínvonalat biztosítani magadnak valamiféle csereeszköz nélkül. Valaki egyszer azt mondta: "a pénz nem minden". Az ő barátja azt válaszolta neki: "Csak nevezz meg három dolgot, ami nem!" - írja Sterling W. Sill.
Ébresztő! Vegyük kezünkbe a pénzügyeinket, készítsünk egy mérleget és egy pénzügyi tervet. Vegyük bele bevételeinket, forrásainkat, kiadásainkat és tekintsünk előre, mire, mennyi pénzre lesz szükségünk. A többi már csak gazdálkodás kérdése. Az a legjobb, ha nem csak a fizetésünkből élünk, hanem vannak olyan forrásaink, befektetéseink, melyek pénzt hoznak.
