Hetedik gyermekként született meg a kis Esztike, édesanyjával és testvérkéivel tanyán életek az ötvenes években. Az édesanyja szikár nő volt, jó nagy szájjal vértezte fel magát, hiszen meg kellett védenie a kis családját, s neki kellett gondoskodnia is róluk. Hiszen a gyermekeknek csak az édesanyjuk volt közös. A mama disznót is vágott a gyerekekkel, férfiakat megcsúfító módon pörkölte meg a nagy állatot a szalmán. Az állatok biztosították a család megélhetését.

A kis Eszterke korán kivette részét az otthoni munkából. Ő vigyázott a kislibákra, később a tehenek legeltetését is rábízták. Iskola előtt és után az volt a feladata, hogy a kérődzőket jól lakassa az árokparton, s persze az öccsére is vigyáznia kellett, akivel nagyon nehéz volt, hiszen a kis csecsszopó szeretett árulkodni. Eszterke azért szerette a pásztorkodást, mert mellette olvashatott. Igen jó tanuló volt, nagyon szeretett iskolába járni. Igaz, messze volt a tanyától a falusi iskola, egy télen majdnem meg is fagyott a nagy hóban, de a lelkessége erőt adott lábainak a hosszú úthoz.

Esténként a petróleumlámpa fényénél kellett befejezni a tanulnivalót. Így teltek a kis Eszterke fiatal gyermekévei. Nehéz volt az élete, hiszen anyukája számára nem volt kedves gyermek, hiszen miatta nem vette el őt a gazdaember. Eszterke jól tanult, jól viselkedett, s talán egy szebb életben reménykedett.

Az általános iskolát nem fejezhette be, mert el kellett menni neki dolgozni. A helyi termelőszövetkezetben dolgozott, fiatal lány létére lepipálta az idősebb munkásokat. Büszke volt, nagyszájú, és rendkívül szép.

Hamar meg is esett egy fiatalember szeme rajta, de oly félénk volt, hogy nem merte megszólítani, randevúra hívni, avagy udvarolni neki. A fiatal traktoros csak ült a küszöbön, s hagyta, hogy más elvigye a fiatal nővé cseperedett Esztert. A lány, kinek gyermekévei súlyos nyomott hagytak az életében örömmel ment feleségül a férfihoz, aki megkérte a kezét. Végre boldognak érezte magát, hiszen a férfi figyelt rá, s szerette őt. Pár év múlva megszületette első gyermekük, egy kislány. A fiatal anyatigris óvta, védte, kényeztette a kisdedet. Szeretett volna nagyon jó anyja lenni. Sajnos az ifjú pár életét nehezített a férj családja, akikkel egy fedél alatt éltek. Az anyósnak még az sem volt mindegy hogy áll a csipke az asztalon. De Eszter szerette őket, mert befogadták őt, s immár a családtagjai voltak. Édesanyja nehezen emésztette meg lánya férjhez menetelét, még a kórházban sem látogatta meg lányát, s kis unokáját. Helyette azt üzente, hogy inkább a koporsóban látná, mint a szülőágyon.

Aztán született még egy kislány. Éltek boldogan, szeretetben, szerény körülmények között. Aztán egy nap szörnyű tragédia történt, az ifjú férjet baleset érte. Huszonöt évesen Eszter öt maradt özvegyen, két pici gyerekkel. Nem tudta, hogy mi lesz vele, csak azt, hogy gondoskodnia kell a gyermekekről, fel kell nevelnie őket.

A történet egy korábbi szereplője a félénk traktoros gyerek megtudta, hogy a kedves lány, kiből más asszony lett, megözvegyült. Úgy érezte, hogy eljött az ő ideje. Megkereste hát Esztert, s felajánlotta, hogy társa lesz, és segít neki felnevelni a kis árvákat. Eszter nem tudta mitévő legyen, hiszen gyászban volt a szíve, kétségbeesett volt, s ugyanakkor nagy teher nehezedett a vállára. A pap azt tanácsolta neki, hogy fogadja el ennek a jó embernek a közeledését. Így hát összekerültek. A nagyszülők nem örültek, hogy menyük új életet kezd, ezért lépten-nyomon bántották, a kicsiket el akarták perelni. Kis idő elteltével gyermekáldás köszöntött az új családra, hiszen a jó embernek csak ennyi volt a vágya: egy saját gyermek. Szegényen, de boldogan élt ez a család. Eszter is, párja is dolgoztak azért, hogy a gyereknek jó legyen. Nem volt lángoló szerelem, helyette kölcsönös tisztelet, szeretet, emberség. Mert mindketten nagyon jó emberek, jószívűek, jó szándékúak. Mindent megbeszéltek, mindenről együtt döntöttek. Szépen haladtak előre. A gyerekek közben felnőttek, s a két árva hamar kiröpült otthonról. Túl korán, ezt Eszter igen nehezen viselte, bele is betegedett. Céltalanná vált az élete az árvák önállósodása után. Nem látta azt, hogy két embernek még nagyon nagy szüksége van rá, s ők azok, akik igazán szeretik. Végül a meggyötört asszony talpra állt. Hárman, ő, a férje és a legkisebb gyermeke egy titkos szövetséget hozott létre, melynek alapja, hogy egymásra számíthatnak és segítik egymást.

Mindig keményen dolgozott, fizikai munkát végzett. Szórakozásra nem maradt idő, sem pénz. Szerényen, becsületesen, dolgosan élni: erről szól az ő élete.

A legkisebb gyermek is kirepült otthonról, igaz ő nem férjhez ment, csak tanulni. Így ketten maradtak, ő és a férje. Azért dolgoztak, hogy ha hazajönnek a gyerekek, elhalmozzák őket. Erősen, keményen, mindig "odatette magát". Talpraesett, aki kezébe veszi az ügyeket. Pár éve azonban férje megbetegedett. Egyre súlyosbodott az állapota. Eszterre rátört a félelem érzete, hogy mi lesz vele, ha párja nem gyógyul meg. Hálás volt ennek az embernek, aki felnevelte a gyermekeit, aki társa lett az életben. Igaz, nem udvarolt neki, nem mondott szép szavakat, de számíthatott rá. S egy nap férje elköltözött a túlvilágra. Immár másodszor kellett megélnie társának elvesztését. Minden rá maradt, rászakadt, de legfőképp az egyedül lét. Harminc évet nem lehet csak úgy kitörölni az életéből. Nem lehet szavakkal leírni azt az érzést, mely Eszter arcán volt, mikor halott férjének gyöngyöző arcát törölgette, mielőtt lezárták volna a koporsóját. Eszter egyedül maradt, betegen, megtörten.

Régóta ismerem már őt, láttam ereje teljében. Jó nagydarab asszony, mosolygós, piros pozsgás arccal, szürke szemekkel, nap barnította bőrrel. Aki számára a gyermekei és a férje a legfontosabb. Főz nekik, gondjukat viseli és aggódik miattuk. Vejeit, unokáit is nagyon szereti. Kicsit türelmetlen, s mindig fél attól, hogy rossz fog történni, hiszen neki már bőven jutott az életben a csapásokból. A férje halála teljesen megbénította, feladta a küzdelmet.

Tudom, hogy nagyon erős asszony, s talpra fog állni. Igen keserű az ő élete, de nagyon szereti. Annyi jóság, gondoskodás, szeretet van benne. Az ő barátai a gyümölcsfák, a virágok, a macskák, a kutyák, a szabadon élő állatok is. Egyszerű, szerény lélek, aki mindenért megküzdött az életében. És hatalmas szíve van... Egyszerű és nagyszerű asszony, ki szegény, de a lelke nagyon gazdag.