Egy elmélet szerint minden tizennyolcadik évben sorsfordulóhoz érkezünk: azaz jelenünk változásait a tizennyolc évvel azelőtti változások tükrében kell értelmeznünk.

Egy másik álláspont szerint hét évente revideáljuk kapcsolatainkat, ekkor a legnagyobb az esélye annak, hogy baráti, vagy szerelmi viszonyaink zátonyra futnak, és látókörünkbe a további fejlődésünket szolgáló, új személyek lépnek.

Életünk úgy tűnik állandó változásban van: amikor úgy tűnik boldogságunk nem lehetne teljesebb, vagy ellenkező esetben azt érezzük, hogy ennél rosszabb már nem történhet velünk, az élet váratlan, meglepő fordulatokat hoz.

Ha akarjuk, ha nem, a változás szükségszerű. A hangsúly azon van, hogyan alkalmazkodjunk hozzá.

Az élet folyton választás elé állit minket: gondoljunk csak bele, pergessük le az eseményeket. Emlékezzünk vissza, egy évvel ezelőtt milyen problémák foglalkoztattak minket? Milyen lehetőségeket kínált az élet megoldásukra?

A véletlenek valóban véletlenek-e, vagy amit akkor annak tulajdonítottunk, mennyiben befolyásolta jelenünket?

Voltak-e útelágazások, helyesen döntöttünk? Hol tartanánk, ha a másik utat választjuk?

A kérdések mindegyike azt a célt szolgálja, hogy megértsük: igenis választunk és változtatunk, tudatosan vagy tudat alatt.

Mégis a fordulók által edződünk, fejlődik személyiségünk.

Sokan berzenkedünk tőle: minden jó, ahogy van, nem kell más, nem kell új. De sokan vannak azok is, akik maguk teremtenek döntéshelyzeteket.

A tűz vagy levegő jegy szülöttjei, mint a kosok vagy az ikrek mindig előre tekintenek, bátran veszik az akadályokat, lételemük a folytonos változtatás, energiáikat az új feladatok leküzdéséből és felállításából nyerik.

Ezzel szemben a föld vagy levegő elem egyéniségei, mint a szüzek vagy skorpiók, szeretik megélni és a legparányibb részletekig elemezni élethelyzetüket, nehezen mozdíthatóak, mindennél többre értékelik az állandóságot, a hűséget.

A változás megélésben a legfontosabb hinnünk magunkban és döntésünk helyességében. Bátran hallgassunk megérzéseinkre, hagyjunk időt magunknak, hogy átgondoljuk lehetőségeinket!

Bár külső szemlélő véleményét is kikérhetjük, a valóságot és a saját érzéseinket még a legjobb barátunk sem ismerheti. Egy objektív értékítélet maximum a keretet adja meg választásunkhoz, minden esetben szűrjük át önmagunk érzésein.

Fogalmazzunk meg kérdéseket: mi a célom? A változás előrevisz céljaim elérésében? A rövidtávú veszteségek hosszútávon kompenzálódnak? Érett vagyok a változtatásra?

Az eddigi helyzetemből mindent kihoztam, vagy tudok még hozzátenni és ezáltal segíteni fejlődésemen? Terhes-e számomra ez a kapcsolat? Mennyit profitálok és mennyit vesztek, ha nem változtatok?

Bárhogyan is döntsünk: a választás és változtatás gondolata is elegendő, hogy átértékeljük olykor helyzetünket.

A nemleges válasz is válasz, választás, ha a megszokott úton folytatjuk tovább.

Ne féljünk a változásoktól, mert amint becsukódik egy ajtó, nyomban kinyílik egy másik! Ettől színes a világ, ezáltal képes az emberiség a legnagyobb fejlődésre.

Könnyű aggyal végigvinni, könnyű olykor maga a lépés is, és mint tudjuk maga  a változás is fájdalomcsillapítás, egy darabig.

De ne feledjük el, egyszercsak jönnek, visszajönnek a hétköznapok. Amik átalakítása, az életmódváltás  és annak rutinszerű beépülése életünkbe nem kis idő, sem feladat.

Máshogy kell élni, máshol esetleg és új szabályokat kell létrehozni.

Ezek a feladatok nem kevés embert összezavarnak, nem kevés nő, férfi  érzi magát ehhez gyengének és inkább feladja, visszahátrál, önmagát is becsapva.

Hiszen érzelmileg is összezavarodik- törvényszerűen.

De ne feledd a bomlás elindult, a láb ha egyszer elindult.... nem csak bomlás és hátrálás.

Változás! (Pedig olykor érzed, hogy belehalsz)