A négyszáz éves buborékos csoda "születésének" története nagyon érdekes: a legenda szerint Dom Perignon bencés barát, a champagne-i apátság pincemestere fedezte fel, hogy a pincében tárolt borok egy idő után újra erjedésnek indulnak. Egyszer egy, a elfelejtett üveg tartalmát megkóstolva a szerzetes állítólag így kiáltott: "a csillagokat iszom!"
Más nézetek szerint a pezsgő Angliából származik, elég prózai okból: csak az angolok készítettek ekkor olyan palackokat, melyeket nem robbantott szét a nyomás. A parafa dugót Portugáliából szerezték be, a szőlőt pedig Franciaországból, így mégiscsak Champagne-ban kötünk ki... már ami a pezsgő történetét illeti.
Mert minden kétséget kizáróan ez a vidék a finom nedű hazája, a Champagne-ban élő szőlősgazdák a mai napig szigorú előírásokat tartanak be: pezsgőt három szőlőfajtából lehet készíteni: a Chardonnay, a Pinot Meunier és a Pinot Noir a megfelelő típus. A pezsgő az ünnepek itala lett, ám mivel a kezdeti időkben igencsak borsos ára volt, ezért sokáig az arisztokráciához kötötték fogyasztását.
A habzó ital azonban nem tudott rögtön világhódító útra indulni, ugyanis a pezsgőgyárosok nagy bánatára az üvegek még mindig nem bírták ki a szén-dioxidot, és volt olyan, hogy száz üvegből csak 23-30 maradt épen. A huszadik századra természetesen a fejlődő technológiai megoldások kivédték ezeket a veszélyeket. Az 1850-es évek óta ismert az ún. tankpezsgőkészítés, az az eljárás, amellyel hatalmas tartályokban egyszerre 8-9000 üveg pezsgő is előállítható.
Kinek-kinek ízlésére van bízva, hogy milyen pezsgőt szeret, ám az alapszabály, hogy a pezsgőt hűtve, körülbelül 6-8 fokosan szolgáljuk fel. Ezért a legjobb az, ha egy vízzel és jéggel félig telt pezsgősvödörben hűtjük 15 percig.
És milyen ételekhez illik? Talán a Micsoda nő című film óta mindenki tudja, hogy az eper bizony kihozza a pezsgő ízét... Az édességekhez például a félszáraz pezsgő illik, ám szárnyasokhoz, halakhoz, kaviárhoz is fogyaszthatjuk. Egészségére!
