Túl vagyunk egy hosszabb ünnepi evés-ivás időszakon, de éppen csak egy kicsit szusszanunk, és máris itt a következő, a farsang ideje. Megint lehet bálozni, szórakozni és jókat enni, ha még bírjuk.

Látványban is bőven lesz részünk, ha a ruhák, sminkek, a fények, a báltermi dekorációk és a terített asztalok szín kavalkádjára gondolunk.

És persze nem mindegy, hogy az ember hol tudja jóízűen "megtömni" magát! Ehhez, mint bizonyára tudjuk jelentősen hozzájárulnak az asztalon lévő ételek színei és ízei.

Mert hát vadat és halat, mi szem szájnak kellemes, ...nem mindegy, hogyan tálalják elénk.

Már annak idején Lucullus szinte művészi színvonalra emelte az étkezést. Azt vallotta, hogy az evés-ivás gyönyörűségét a környezet szépsége még tetézi. Följegyezték, hogy palotájának "lakomázó" termében mozgatható mennyezet volt, melynek színe és mintázata minden fogásnál változott.

Számos kísérlettel bizonyították azóta is, hogy étkezésünket nagy mértékben befolyásolják a fényviszonyok, a környezet és a színes ételek látványa.

Az egyik étterem tulajdonosa például sárgára és vörösre festette éttermét, és forgalma, legnagyobb meglepetésére rohamosan megnőtt. A vendégek ugyanis igyekeztek gyorsan elfogyasztani az ételt, hogy a nyugtalanító környezettől szabaduljanak.

Hasonló kísérletben vettek részt azok, akik ugyanabban az étteremben, de mindig más színű berendezési környezetben fogyasztották el, ugyanazokat az ételeket. Azt tapasztalták, hogy a "zöld falak között az emberek keveset ettek, és keveset is beszéltek; a piros falak között sokat ettek, ittak és hangoskodtak; a fehér falak között rendkívül udvariasak voltak egymáshoz, és borzasztóan unatkoztak; a sárga környezetben viszonyt búcsúzáskor ígéretet tettek egymásnak, hogy újra találkoznak.

A hajdani Kugler, később Gerbeaud cukrászda népszerűségéhez nem csak az új világítás és a fényűző berendezés, hanem a sütemények szín és formagazdagsága is hozzájárult.

Már a kínaiak tudták, hogy a színek,- az ízekkel is összefüggésben vannak.

Megfigyelték, hogy azok az emberek, akik a kék színt kedvelik, sózzák az ételeiket; akik viszont a zöldet, azok inkább cukroznak. Az ibolyaszín kedvelői a keserű ízeket részesítik előnyben, míg a piros mellett szavazók a fanyar, és csípős ételeket szeretik. Azok pedig, akik a narancs- vagy a sárga színt választják, általában a savanyú ízek mellett döntenek.

A csomagolás és a tálalás pedig szintén nem elhanyagolandó íz- és látványfokozó.

És ugyebár mi az, ami rögtön "étvágyat gerjeszt "bennünk az élet minden területén? Persze, hogy a külső, a látvány...

Aztán majd ezután "hallgatunk", érzünk és tapintunk a többiekkel... Jó a sorrend?