És igen. Nekem nagyon számít (még a gyerek mellett vállalt munka mellett is) ez a pár tízezer forint, ami:

" olyan havi rendszerességgel járó támogatás, amelyre a szülő (ideértve a kiskorú szülőt is, ha a saját háztartásban nevelt gyermekének gyámjával nem él egy háztartásban), a nevelőszülő vagy a gyám jogosult a saját háztartásában nevelt gyermeke 3. életévének betöltéséig (...)"

Január első hetében igényeltem a gyes-t, mivel akkor járt le a gyed-em. A "Mikor kapom meg?" kérdésre megnyugvásul vettem tudomásul a "Következő hó közepére "választ. Elhittem.

Most ugyebár március 2-a van (ez finoman szólva két hónapnak tűnik), és hiába nézegettem kissé feszülten jobbról, aztán balról a számlámat, sehogy nem láttam rajta ezt az aprócska, ám a családi költségvetésből nagyon is hiányzó összeget.

Na, jó. Nagy lélegzetvétel (én is az a nehezen ügyintéző, a bürokráciától hanyatt-homlok menekülő embertípus vagyok), és feltárcsázom az Államkincstár szegedi számát.

Készségesen kapcsolnak. Lányos zavaromban a gyed felől érdeklődöm, mire az ügyintéző rögtön helyreigazít ( valószínűleg a "Most rajtacsíptelek!"- játszma győztesének érezheti magát), hogy azt itt hiába teszem, mert...és következik a "nem itt kell igényelned a gyed-et, te ostoba" mondandó, bár kétségtelenül udvarias formába burkolva.

"Jó, rendben. Akkor mi a helyzet a gyes-sel?"- érdeklődöm, magamhoz képest meglepően higgadt hangszínen.

"Egy pillanat, meg kell keresnem az ügyintézőjét"- felkiáltással félrerakja a telefont... Persze a 10 percnyi várakozás során az összes vér a fejembe száll, s közben fiókok zörrennek, lépések surrannak, beszélgetés hangjai hallatszódnak a háttérben.

S végre, óh el sem hiszen, megkapom a választ: "A kolléganőnek két helyről kellett papírokat bekérnie. De március 15-ére ráteszi a számlára az összes járandóságot. A családi pótlékot is..."

Ilyen lassan őrölnének az államgépezet fogaskerekei? Mégis milyen messziről érkeztek ezek a papírok, hogy két hónap alatt nem sikerült iktatni őket? Talán a tengerentúlról?

Közben eszembe jut a Dégáz számla, aminek sokadik felszólítása hever a hűtő tetején, mert hogy a gázszolgáltatót aztán egy fikarcnyit nem izgatja mások ügyintézésének lassúsága. Ő érdekes módon, egy hét alatt észrevette, hogy nem fizettem be harmincezer forintot a számlájára.

És valószínűleg a boltost sem fogja meghatni a valóságossá vált kafkai rémálmom...

Lila köd felszállóban, udvarias búcsú, majd rálépek a belső fékre, mielőtt földhöz csapnám a telefont. Most aztán végképp nincs pénz egy újra...